Kezedbe veszed a könyvet, megforgatgatod, megnézed széltiben hosszában, milyen kötésű, valahol netalán elvolna szakadva, egy kis fejbiccentéssel kiértékeled minőségét, talán meg is szagolod, és felnyitod. Kíváncsian kezded olvasni, keresed szerzőjét , kiadóját mert hallottad valahol, hogy mindig nézd meg teljes címét, szerzőjét, a kiadót, kiadási évét.. és talán itt hagyjuk is abba míg nagyon unalmas nem lesz. És igen, máris abbahagyod hiszen úgysem az a fontos, biztatod magad.

Kezdeti lendületed fellángolásának hevével fordítasz egy nagyot, elolvasod az első oldalt, jön, hogy fejed verd a falba, megesküdnél, hogy azt már hallottad, olvastad valahol. Megijedsz magadtól, hisz ezt te még tanultad is. Lezárod fiatalkori élmény felszabadulásodat egy újabb fordítással. Itt már homályosodnak emlékeid, egyre érdekfeszítőbb a szavak fonata, kezd megsűrűsödni a szöveg, és kezd egyre nehezebben fogyaszthatóvá válni, egyre több a fura név(hogy lehet ilyen neveket adni valakinek), helyszín, mintha valami családregényt jegyzetelt volna ki egy vizsgára készülő diák, de te böcsületesen kiállsz magad mellett és tovább lapozol, hátha valami érdekes van a lap túloldalán. Őszintén bevallod magadnak, hogy lehet nem volt a legjobb választás ez a könyv, mert nagyon vékonyak a lapok és lassú a haladás, de kezedből mégsem teszed le.

Nem tudod mi történik veled, de nyugis vagy, jól érzed magad. Gondolkozol mikor is volt ilyen…valamilyen hangulatod; éreznéd szükségét, hogy nagy szavakban fogalmazz,(már a könyv hatása alatt vagy) mondanál olyant, hogy lelked megnyugodott forma, gondolataid kezdenének rendeződni. Megunod a történelemszerű történet fonalat, nem érted mi történik, lapozol egy vastagot, dicséred magad az ötletért. Hisz ez még érdekesebb, vacsorához kell ülnöd, beteszel egy használt buszjegyet könyvjelző gyanánt. Másnapra rájössz, hogy mégsem vagy akárki, hogy ilyen nagyszerű könyvet sikerült választanod, a kis ördög beléd bújik, úgy döntesz nem olvasod el egészen, csak   szemelgetsz belőle, mert túl vastag a könyv és a fiatal türelmetlen. Csapongva végétől elejéig, s oda vissza pont találsz a mai hangulatodat leíró, pillanatnyi lelkületedet simogató részeket, most már finoman fogalmazol, örül a lelked, jól esik, mintha a szöveg törődne lelkivilágoddal. Fültövön csap egy gondolat, minden nap találomra olvassak el pár oldalt a könyvből. Kitűnő gondolat, dicséred az eszed, elmosolyodsz magadban.

Megfogadod magad briliáns ötletét, s naponta felcsapod a könyvet, deja vu érzésed van, eszedbe jut, hogy a tanárok is középiskolában ezzel a laza csukló mozdulattal nyitották fel a naplót az áldozatok kiszemelésére. De boldog vagy, hogy az a laza csukló mozdulat most a te életedbe, harmadik negyedik próbálkozásra, egészen magad ízű, neked való szövegfoszlányokat csúsztat be óvatosan. Ismét dicséred az eszed a könyv választás miatt, hogy ebben a könyvben minden van.. egyszerre érzed borzasztónak és felemelőnek, és.., és.., és talán nem is tudod megfogalmazni milyennek.

Kedves olvasó, láthatod, nem igazán érte meg a nagy cím mögött felsorakozó sorokat elolvasni, mert az egész szöveg nem volt más csak szócsépelés, ahogyan azt már gondolom megfejtetted. A könyvről magáról ajánlásként csak annyit fűznék hozzá, vedd le a könyvespolc egyik becses porfogóját, azt amely a legtöbb ház valamely könyvgyűjtő szegletén a leggyakrabban feketéllik a többi könyv között.

Laza csukló mozdulattal nyisd fel, és a magad ízlése, igénye szerint olvasd az első betűtől az utolsóig, vagy szemelgess innen-onnan kedved szerint a…  Bibliából.

 

Major László, Datk