Önvizsgálat

Imahét van nálunk. Tordátfalván és Csehétfalván ugyanazon a héten tartjuk 20 éve. Az alapok maradtak, a lényeg és a tartalom is. Csak egyre sürgetőbbnek és fontosabbnak érzem azt, amiről 20 éve, 100 éve, 450 éve, 1000 éve beszélünk. Az arcok egy része ugyanaz, csak ráncosabb. Vajon milyenek a lelkek? Sokan elmentek, kevesebben érkeztek, de akik vannak, azoknak éppen úgy szól a halhatatlan üzenet. Fájdalmas és szép, ahogy az ima és az evangélium próbálja tisztábbra mosni a lelkeket, feledtetni a bút, felszínre hozni az örömöt és megerősíteni a hitet. A hétbe beleesik húshagyókedd. Lehet, mától nem hagyjuk el a húsevést, de jó lenne elhagyni minden méltatlant, és magunkban felerősíteni mindent, ami méltó és áldott. Hamvazószerdán bűnbánatot tartunk. Nem szórunk hamut a fejünkre, de égre emelt tekintettel hagyjuk, hogy a csillagos ég Ura jelenléte csillagporával beszórja arcunkat. Közben jó volna megbocsátani és bocsánatot kérni. Így lehet, hogy böjtfővel több hálával, nagyobb alázattal, igazabb lélekkel indulhatunk húsvét felé.

Lőrinczi Lajos, Csehétfalva