Százados vagy Jézus?

Lejárt a nagypénteki tragédia. Mindenki magába roskadt és várja, történjen valami csoda. A jeruzsálemi, bolyongó tömegben vannak, akik ünnepelnek, vannak, akik kilátástalan reménytelenséggel révednek a semmibe. Vannak, akik csalódottan ki sem mozdulnak otthonról és vannak, akik úgy tesznek mintha mi sem történt volna. Az élet megy tovább. Ebben a tömegben látom meg a századost. Büszkén vonul végig, vág utat Jeruzsálem tömegében. Gondoltam, megállítom, ő bizonyult a legtöbb érzéssel felruházott katonának, akit ismertem. Jól jönne egy alkalmi beszélgetés a napilapba.

Jól gondoltam. Szívesen szakított pár percet kérdéseim megválaszolására, sőt büszke is volt arra, hogy róla írok.

1. Szomorúnak látszott nagypénteken a golgotai kereszt mellett – mintha sajnálta volna azt az embert. Igaz ez? – Nem tagadhatom, valóban sajnáltam azt az embert. Nagy tudású, értelmes ember volt, minden kérdésre volt valami jó, valami bátorító szava. Ezért kellett meghalnia. Sajnos sokszor disznók vályújába kerül az igazgyöngy. Szégyellem is magam, azért amit a katonáim tettek vele, nem érdemelte meg, de hát, a parancs az parancs.

2. Mit tenne most, ha ön lenne a parancsnok és csak most virradnánk nagypéntekre? – Hát nem is tudom, volna lenne nem beszéd, de biztos nem engedném a megcsúfoltatását, s ha lenne rá elég hatalmam, megmenteném, hiszen még sok értelmes tanítást hallhattunk volna tőle.

3. Tehát más katona lett, mint nagypéntek előtt volt? – Így van. Most már csak azt várom, hogy nemsokára leszerelhessek, és végre azt tegyem, amit szeretek. Nem jó dolog más népeket kizsigerelni, leigázni, nem szép dolog más emberek fölött uralkodni. Valóban a legfőbb parancsolat a császárnak is parancsolat kellene legyen: szeressük Istent és szeressük az embert.

4. Mihez kezd, ha majd leszerel? – Hazamegyek a családomhoz, gyermekeimnek mesélek Jézusról és tanításairól. Remélem, majd ők szebbé teszik ezt a világot.

Jól esik ilyen válaszokat hallani. Jó lenne, ha sokunkban életre kelne a vágy, hogy megéljük igaz emberségünk legfőbb parancsát. Sajnos a százados csak egy helyen mondott igazat: „volna lenne nem beszéd”. Tulajdonképpen nem ment haza, nem szerelt le, s nem váltotta meg a világot gyermekei nevelésében. Zsarnok maradt és katona. Akarata ellenére cselekedett és élt, mert ilyen a világunk. Sokszor mondunk olyant, amit a másik fél szeretne hallani, de valójában nem úgy gondoljuk, nem úgy cselekszünk, mert abból nem lehet megélni. Így leszünk önmagunk zsarnokai, katonái, hajcsárai, még akkor is, ha nem szeretjük.

Nézz szét saját házad táján! Hány dolog van, amit nem szeretsz mégis megteszed? Hányszor beszéltél fontoskodóan, mert azt mondtad, amit a másik hallani akart? Hányszor csaptad be az embereket, önmagad és azt hitted, hogy Istent is? Hányszor terveztél utopikus jövőt és sokszor még meg sem közelítetted? – mert abból nem lehet megélni. Itt van húsvét – ünnep, emlékezés, megváltozás, lehetőség. Igazság! Maradhatunk továbbra is a homályban élő századosok, de lehetünk Jézusok. Mit választasz? A választás eredménye meghozza a Boldog Húsvéti Ünnepeket.

megjelenés időpontja: 2010.04.04.