Így szoktunk felelni a „Hogy vagytok? Mit csináltok?” kérdésre, ha nincs nagyobb baj. Még nincs. De ha csak Istenre bízzuk, lehetne. Mert még ha nagybetűvel írjuk is a nevét, Ő sem tótumfaktum. Neki is kell a társ. Szüksége van a személyes névmásunk ragozása során mindenkire, talán még rám is.

Ezért gyúrt, alakított, formált minket az általa teremtett föld sarából, hogy kinek a képére, ezt csak Ő tudja. Egy biztos, szüksége volt és van reánk, hiszen nélkülünk ki adna hálát jóságáért, gondviselő szeretetéért. Az egek madarai, a vizek halai, a föld állatai, a füvek, a fák, a virágok hallgatnak. Vagy talán csak mi nem halljuk őket? Nem a fákkal, virágokkal kötött szövetséget, hanem velünk, a teremtés koronáival. Reánk bízta ezt a teremtett világot, sőt megparancsolta: Hajtsátok uralmatok alá! Errare humanum est (a tévedés emberi dolog), de azért Ő is tévedhet. Látjátok feleim szümtükkel, hogy mivé lett az, amire Ő a hat napig tartó nagy munka után rámondta, hogy jó.

De félre bánat, félre bú. Voltak szép idők is. Voltak jó napok is. Amikor minden működött, mint a karikacsapás. Amikor talált a szó. Amikor egy volt az akarat.

Szántottunk, vetettünk, és ha Ő megáldotta mezeinket, arattunk is. Épültek otthonok, iskolák, templomok. Öntöttünk harangot, faragtunk fejfákat, Fából, kőből, vasból s ha kellett, emberi szívekből épültek várak és legyőzhetetlen gátak török, tatár és egyéb hordák ellen. Ilyenkor mondtuk, mondták eleink saját érdemeikre nem is gondolva: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

De voltak rossz, nem szeretem napok is. Voltak Mohácsok és Világosok, voltak sarlós és kalapácsos, 56-os, Duna-csatornás idők. Volt, amikor az igazságból elveszett az i. Voltak idők – és a ma is kísértetiesen hasonlít azokra a napokra–, amikor oldott kéveként bomlottunk százfelé, ki-ki a maga vélt vagy valós igaza mellé. És lett Fidesz és KDNP és MSZP és MDF, és Jobbik, és Lehet másképp, és Isten tudja, hányfarkú Kutyapárt, és RMDSZ és MPP és EMNP.

És harsogja ki-ki a maga igazát és emeli ki-ki a maga zászlaját, és az istenadta nép csak kapkodja a fejét: Én kié vagyok? Én hova álljak?

És amikor azt hisszük, hogy ennél rosszabb már nem lehet, akkor mint púp az ember hátára megérkezik a COVID–19. Bezárt ajtók és otthonok, lezárt városok és határok szétszakított családok. Maszk a szíveken és szájakon. Kiüresedő utcák és templomok. Első hullám és második és harmadik és Isten tudja csak, hogy még hányadik. De Istennek hála, van Pfizer, és Astrazeneca.és Moderna és Sputnik és…

Emberek! Testvérek! Hogy vagytok? Mit csináltok? Hol vagytok? – közeledik az ünnep. Ott és akkor mindnyájan egy akarattal, együtt valának. És megtörtént a csoda. Isten küldte a kettős, tüzes lángnyelveket, de szükség volt a tanítványok öntudatra ébredésére, bátorságára is.

Isten 2021. évi pünkösdjére is tartogat lelke tüzéből, melegéből. Isten egyedül kevés a csodához. Rád is szüksége van. Ő megteszi azt, ami az Ő dolga. Testvérem, én, te, ő, mi, ti, ők, mi vállaljuk-e a ránk eső részt? Én hiszem, hogy válaszunk egyértelmű és félremagyarázhatatlan igen lesz, amelynek alapján nyugodt lélekkel felelhetünk a sorsunk iránt érdeklődő kérdésre: Istennek hála, jól vagyunk!

 

Kotecz József, Barót