Terhesség során a méhlepényen keresztüli, kétirányú sejtforgalom következtében idegen sejtek kerülnek mind az anya, mind a magzat szervezetébe. Azaz míg az anya magzati sejtekhez jut a terhesség alatt, addig a magzatba is átkerülnek anyai eredetű sejtek. Ez a jelenség a magzati, illetve anyai mikrokimérizmus. Ezen sejtek akár évtizedekkel a szülés után is kimutathatók a gazdaszervezetből, ugyanakkor részt vehetnek annak gyógyulásában, sérült szövetek helyreállításában is.

Olyan gyönyörű ez a kép! Gyönyörű, mert egy újabb példája annak, hogy teremtettségünk mekkora csoda! Hogy vérünk és létünk folyamán mennyi apró, láthatatlan csoda megy végbe, amelyek működése életben tart, gyógyít, emberré tesz.

És gyönyörű, mert számomra tökéletes analógiája a Teremtővel való kapcsolatunknak. Olyan szívesen gondolok arra, hogy amikor a jó Isten útnak indít bennünket, hatalmas lelkének sejtjeit hordozzuk magunkban. Hogy bennünk van lenyomata. Hogy ezek a parányi darabok valóban képesek odacsoportosulni szívünk köré, ha szenved. Hogy odaszaladnak homlokunk ráncai mögé, és kisimítják azokat, ha baj van. Hogy képesek végigfutni gerincünkön, és egyenesre kalapálni azt, ha görbülni készülne. Sőt, ha imára kulcsoljuk kezünket, tenyerünk vonalaiban bizseregnek, hogy az ima melege átjárja testünket és erőre kapjon.

De arra is szívesen gondolok, hogy ez kétirányú sejtforgalom. Hogy egyedi, megismételhetetlen, csodálatos valónk lenyomata a jó Isten lelkének vérkeringésében van. Mindegyikünké, egyen-egyenként. S ott van a legjobb helyen. Ragyog és éget, mint egy hatalmas tűzkorong.

Koppándi Júlia, lelkész