– Olyan sok mindenen keresztülmentem én már, tiszteletes asszony… olyan hosszú volt ez az élet… – mondja az idős néni egy vasárnapi beszélgetés alkalmával. Elkeseredettnek, borúlátónak is tűnhetett volna, ha nem bujkált volna szeme sarkában a sokat megélt öreg emberek bölcs mosolya.

Csodaemberek. Akiket hallgatva megelevenedik a történelem, akik egészen közel hozzák a kort, amelyben éltek. Csodaemberek, akiknek másképp volt nehéz az élet, mint nekünk, akik ideológiákat tanultak, majd felejtettek el, akiket kilakoltattak, elhurcoltak, kisemmiztek, akik újrakezdték, s ha kellett, újra és újra. Minden ilyen élettörténet megérdemelné a rögzítést, megérdemelné, hogy regénybe foglaljuk, s ne engedjük át a feledésnek.

Nézem az arcát, ahogyan mesél. Látom, hogy újra átéli azt az örömöt, amit akkor érzett, amikor gyermekét ringatta, csillogó szemmel meséli gyermekkora csodavilágát, amely bármennyire is szűkös és megpróbáló volt, az évek jótékony takarása alól csak a szép és jó világlik elő. S valahányszor az életmese szomorú állomásához érkezik, gyász, veszteség megaláztatás, könnycsepp gördül a ráncos arcon. Egy élet. Egyszerű, hétköznapi. Olyan, mint bármelyik emberé, tele örömtől dagadó percekkel és lelket próbáló, nehéz órákkal. Mitől olyan különös mégis? – kérdezem magamtól. A mosoly. A könnyes szem sarkában is ott bujkáló mosoly, amely arról győz meg, hogy az élet a maga teljességében csodálatos. A semmit sem bánó ember mosolya, aki örvend minden újabb napnak, aki egyedüllétében, magányában is megtalálja minden napnak a célját, létezése értelmét. Az élettel eltelt ember mosolya, akinek tarsolyában olyan életbölcsességek lapulnak, melyek csak az évek és jó-rossz élmények szűrőjén átcsordogálva nyernek jogot a kimondásra.

Csodaemberek, akiknek élettörténete felemel, megerősít. Hallgatom, s közben minden érzékemmel azon igyekszem, minél többet elraktározzak. És minden történet újra és újra megerősít, hogy úgy érdemes élni ezt a csodás életet, ha elfogadom a maga teljességében, megélve az örömet, megélve a bánatot. Minden történet megtanít arra, hogy az élet minden ajándékát fogadjam nyitott szívvel, átadva magam a tapasztalás olykor felemelő, máskor megrázó élményeinek.

Az élet szép. Az élet csoda. Az élet élet.

Kiss Zsuzsánna, Nyárádszentmárton