Még egy nap van hátra, és véget ér ebben az esztendőben a farsangi időszak. Egy olyan farsangi időszak, amely végre a koronavírus-járvány visszaszorulásával valamivel nagyobb teret és lehetőséget engedett a báloknak, zenés, jókedvű emberi összejöveteleknek, a szórakozásnak. Az önfeledt örvendezést, a jókedvet, az örömöt azonban oly sok minden beárnyékolta, beárnyékolja az idén is. A közelünkben, Ukrajnában zajló véres háború. A tőlünk nem is olyan nagyon messze, Törökországban és Szíriában oly sok emberéletet követelő, emberi életek sokaságát romba döntő földrengés. Ezek mellett pedig ott vannak a személyes fájdalmak, a veszteség, a gyász, az egyes embereket érintő nehézségek és megpróbáltatások.

Milyen különös teremtménye Istennek az ember. Öröm és bánat, jó és rossz, emberség és embertelenség egyaránt jelen van életében. Miközben Földünk egyik részén háborút indít, fegyverkezik, Istent játszva halált osztogat, addig a Föld másik részén emberfeletti erőfeszítéssel életeket ment a romok alól.

Egy szicíliai népregét olvastam, amely az ember teremtését a következőképpen meséli el. Amikor Isten az embert, az emberiséget teremtette, először mindenki nevetett. Majd tovább alkotta, formálta az embert, amíg mindenki sírt. Azonban így sem találta teljesnek alkotását, és tovább formálta az embereket, amíg egyik része nevetett, a másik része pedig sírt. Így van ez a mi emberi életünkben azóta is. Az emberek egy része örül és boldog, mert sikeres az élete, mert jól megy sora, mert szerencse mosolyog rá. A másik része pedig sír, bánatot, fájdalmat hordoz, mert nehézségek, megpróbáltatások érik, gyászt, veszteséget kell elviselnie. Azután pedig fordul a kerék, és akik addig örömben éltek, azoknak bánatot kell elhordoznia, a bánatot hordozóknak pedig örömre és boldogságra fordul életük.

A farsang és a böjti időszak határán állva vizsgáljuk meg életünket. Öröm és bánat között élve találjuk meg lelkünk egyensúlyát. Közösségi életünkben a magunk helyén és lehetőségei szerint legyünk jelen szeretettel és empátiával embertársaink életében, öröm és bánat idején egyaránt. Együtt vallva Pál apostollal: „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” (Róm 12,15)

Kecskés Csaba, Marosvásárhely