Május, a tavasz talán legszebb, legvirágzóbb hónapja eztendőről esztendőre sok szép eseményt, vasárnapot és ünnepnapot hoz el életünkbe. Sok áldott érzés, a hála és köszönet érzései szólalnak meg ebben a hónapban szívünkben-lelkünkben. Az elmúlt vasárnap ünnepeltük mi is templomunkban az anyák napját. Május hónap az édesanyák, nagymamák, dédnagymamák mellett az édesapák, nagyapák, dédnagyapák hónapja is. Továbbá a család hónapja. Hiszen ma, május 15-én a család nemzetközi napja van.

Réti Katalin Vajdaságban szolgáló református évfolyamtársam írta anyák napi, családnapi prédikációjában, hogy mindannyian valamilyen formában családban élünk. Kisebb vagy nagyobb családban. Vannak szeretteink, nagyon közeli vagy épp távolabbi szeretteink, még élő vagy talán már meghalt szeretteink, akik nagyon fontos szerepet töltenek vagy töltöttek be az életünkben. És boldogságunk nagy mértékben függ attól, hogy milyen a hozzájuk fűződő kapcsolatunk.

Dr. Czeizel Endre, a néhány évvel ezelőtt elhunyt neves genetikus orvosprofesszor mondta egy előadásában, hogy az ember egyéni boldogsága érdekes módon nem attól függ igazán, hogy épp melyik politikai párt van a hatalmon, hogy épp ki irányítja az országot, hanem sokkal inkább attól, hogy mi van a családjában, hogy ki vagy kik és hogyan várják haza, hogy mennyire harmonikus a szeretteivel, környezetével való kapcsolata. Elgondolkoztató gondolatok…

Szeretek az egyházközségre, a gyülekezetre is úgy gondolni, úgy tekinteni, mint egy népes, nagy családra. Ahol lehetnek időnként nézeteltérések, jöhetnek megpróbáltatások, de ahol a család tagjai összetartanak, figyelnek egymásra, szeretik egymást.

Tegnap a Marosvásárhely Kövesdombi Egyházközségünk életébe az esztendő egyik legszebb vasárnapja érkezett meg, a konfirmáció örömünnepe. A kis családok és a nagy család, a gyülekezet közös ünnepe, amikor 17 ifjú ember élete fontos mérföldkövéhez érkezett. A konfirmáció és az első úrvacsoravétel által az egyházközség és az anyaszentegyház egyházi értelemben véve nagykorú és öntudatos tagjai lettek. Nagy örömmel és büszkeséggel tekintettünk rájuk tegnap templomunkban, szeretteik, családtagjaik és a gyülekezet tagjai egy nagy családként, mindannyian. A kis családok és a nagy család, a gyülekezet legfőbb összetrató ereje a szeretet, amely Istentől származik. Ennek a szeretetnek az áradását érezhettük, élhettük át tegnap a konfirmáció örömünnepén. János apostol I. levele 4. részének 7. versével mondtuk mindannyian: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent.”

Ma, a családok nemzetközi napján arra kérem a jó Istent, hogy a tőle származó szeretet találjon otthont kis családjainkban, de a nagyobb családokban, gyülekezeteinkben, anyaszentegyházunkban is, mindannyiunk örömére és boldogságára.

 

Kecskés Csaba, Marosvásárhely