Életadó és megtartó lelke a világnak, mindenható Isten, szerető, jó Atyánk!

Mintha hallani vélnénk a hozsannázók hangját: Hozsánna! Jön, jön, az Úr Jézus jön, a békességnek, az üdvösségnek nagy fejedelme. Istenünk, te hajdanán elküldted a te legjobb fiadat, a názáreti prófétát és a te választott néped eléje ment örömben égve, hozsannát zengve, virágot hintve, áldott útjára, lába nyomába…

Mi is várjuk a szabadítót, a halált lebírót, a békességnek, az üdvösségnek, az életünknek nagy fejedelmét, hogy diadalmasan bevonuljon egyéni, családi és közösségi életünkbe. Mi is készséggel elébe megyünk. Mi is eléje szórjuk virágainkat, szívünk virágait, kihajtott ágát szeretetünknek és az emlékezetnek.

De van-e ténylegesen szívünknek kihajtott ága: aranyesője, japánbirse, primulája, tulipánja, játszintja, fürtös gyöngyvirágja? Hitünknek, cselekedeteinknek, Jézus-szeretetünknek van-e kihajtott ágja, virágja? S ha van, akkor ezek a virágok méltók-e hozzá?

A mi lelkünk vajon milyen Jézust vár? Életünkbe milyen Jézust akarunk beengedni? Milyen Jézust akarunk követni? Azt akarjuk-e, hogy alázatra, szelídségre, békességre, egymás szeretetére indítson, ösztönözzön bennünket a mi Jézusunk?

Mi őszintén hozsannázunk-e neki? Kell-e az ő segítsége, útmutatása, tanácsa, tanítása, evangéliuma, példaadása? Engedjük-e, akarjuk-e, hogy kiűzze életünkből gyarlóságainkat, gyengeségeinket, rossz szokásainkat, rossz tulajdonságainkat, egymás iránti közömbösségünket, nemtörődömségünket, irigységünket, gyűlöletünket?

Bocsátsd meg nekünk, Istenünk, ha sokszor csak hallgatólagosan tűrjük meg őt és tanítását életünkben, de mihelyt áldozatot kell hozni érte, elfordulunk tőle, megtagadjuk őt, keresztre feszítjük őt szívünkben és életünkben, ki akarjuk űzni őt életünkből.

Hisszük, hogy a nagy természethez hasonlóan mi is képesek leszünk megújulni Jézus tanításától, evangéliumától és életpéldájától. Tudjuk, ehhez nemcsak hozsannáznunk kell neki, nemcsak virágokat kell szórnunk lába elé, hanem követnünk is kell őt, és szeretnünk is kell egymást. Ebben segíts meg bennünket, most és mindörökké. Ámen.

Józsa István Lajos, Torda