Örökkévaló Istenünk, mennyei, jó Atyánk!

Szívünket még ma is pünkösdi hangulat és ünnepi érzések töltik el.

Felemelő, lelkesítő és erőt adó volt pünkösdben ünnepelni, lélekben megtisztulni és feltöltődni.

Istenünk! Szeretnénk megköszönni neked azt az egyházi ünnepet, amely segített lélekben megélni az igazi, valódi közösséget hittestvéreinkkel, felebarátainkkal, mert pünkösd ünnepe valóban megtanít bennünket szeretni, egymást elfogadni, egymásnak megbocsátani, önző, egyéni vágyainkról, érdekeinkről lemondani, igazi tanítványi közösségben érezni és gondolkozni. Pünkösd megtanít bennünket arra, hogy van hiten és testvéri szereteten nyugvó közösség, amelyhez jó és érdemes tartozni.

Istenünk! Olyan szomorú és elkeserítő, hogy sokan nem érzik ezt, nem tapasztalják ezt, mert eltávolodtak tőled, felebarátaiktól, a jézusi evangéliumtól, az egyháztól, a Jézus-követők szeretetközösségétől, és szentlelked előtt bezárták szívüket és életüket.

Istenünk! Olyan szomorú, hogy a mai világban sok ember elidegenedett, lelkileg és érzelmileg eltávolodott embertársaitól és az egyháztól. Nem csoda, hogy elhagyatottnak, társtalannak, magányosnak érzi magát. Azt érzi, hogy nincs kihez fordulnia, nincs kitől segítséget kérnie, egymagának kell szembenéznie a gondokkal, bajokkal, nehézségekkel, megpróbáltatásokkal, betegségekkel, veszteségekkel és a gyásszal.

Jézus elvesztése után a tanítványok is azt érezték, hogy tanítómester, lelki vezető, lelki támasz nélkül maradtak. Pillanatnyi elkeseredettségükben elbizonytalanodtak, kétségbe estek, lelkileg összeomlottak. Úrrá lett rajtuk a kishitűség, a csüggedés. De te nem hagytad őket magukra, elküldted szentlelkedet, hogy legyen számukra vigasztaló, pártfogó.

Szentlelkeddel arra indítottad őket, hogy elevenítsék fel a Mester emlékét, tanítását, szeretetét. És nyirkos rőzseként füstölgő lelkük lángra lobbant, égi lángod fényétől új erőre kapott.

Arra kérünk, Istenünk, hogy szentlelkedet áraszd ki a mai csüggedőkre, bánkódókra, szomorkodókra, kesergőkre és magányosokra is. Mutasd meg számukra a feléd és az igazi közösség felé vezető utat. Éreztesd meg velük az evangéliumi testvériség boldogító érzését.

Értesd meg velük, hogy „arra született az ember, hogy szeressen és szeressék! (Szilágyi Domokos)

Így fohászkodtunk tehozzád, kérünk, hallgass meg könyörgésünkben. Ámen.

Józsa István Lajos, Torda