„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt” – hangzik felénk is a jézusi felhívás. Fel kell ismernünk, hogy az önmegtagadás éppen az önmagunk iránti felelősségből kell fakadjon. Jézusi értelemben az önmegtagadás nem az önfeladás útja, hanem sokkal inkább az önmegtartásé, önmegvalósításé, az önmagunk felszabadításáé. Egyfajta lemondás valamiről valamiért, mint például: a világ nyújtotta örömökről az Isten országa által felkínált örömökért; a birtoklás öröméről az adakozás, a szolgálat által megtapasztalható örömökért. Jelenti: szabaddá tenni magunkat Isten országa hirdetése és építése számára. Jézus a pillanatok gyönyöre helyett az élet tartós örömét kínálja nekünk. A testi örömök helyett/mellett a lelki élet örömeit is.

A mai ember fogyasztói társadalomban él. Boldogsága abból áll, hogy szórakozik. Szórakozása a kielégülés, amit abban talál, hogy elfogyaszt és „betermel” árut, látványt, ételt, italt, cigarettát, embereket, előadásokat, könyveket, filmeket… Mindent elfogyaszt, bekebelez. Az egész világ egyetlen nagy tárgya étvágyunknak, írja Erich Fromm. A mai ember nem akar lemondani semmiről, sőt mindent meg akar szerezni magának és csakis kizárólag önmagának, hogy önző módon birtokolhassa és élvezhesse. Mindenen uralkodni akar, de nem ura önmagának. Pedig életünk olyan rövid, jó esetben is csak pár évtized. E néhány évtized alatt úgysem tudunk mindent megszerezni. Ezért kellene okosan döntenünk és prioritásokat felállítanunk.

Jézus egészen mást tartott fontosnak, mint mi. Ő azt mondja nekünk: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.” Azaz: tartsa távol magát a pillanatok gyönyörétől, a felületes örömöktől és az álörömöktől, és vállalja, akárcsak ő, a bajokat, fájdalmakat, ne meneküljön előlük mámorba, szórakozásba. Az élet célja nem a szórakozás, az öncélú öröm keresése. „Az igazi boldogság nem valamilyen feszültség megszüntetése, hanem mindenfajta gondolati, érzelmi, tevőleges produktív cselekedet kísérőjelensége. A boldogság ellentéte tehát nem a baj vagy a fájdalom, hanem a belső lelki meddőségből és a produktivitás hiányából keletkező depresszió” –fogalmazta meg Erich Fromm.

Vannak emberek, akik így gondolkoznak: „Miért strapáljam magam másokért? Miért kockáztassam egészségemet a közösségért? Inkább távol maradok, hogy minél többet tudjak dolgozni családomnak. Azt akarom, hogy csodáljon, irigyeljen, felnézzen rám a világ! Hiszen a ma embere szemében nem az a fontos, ki vagy, miként érzel és gondolkozol, hanem hogy mid van!”

Jézus szerint az ilyen életfelfogás vezet az élet elvesztéséhez.

Jézusi értelemben az élet elvesztése az evangéliumért nem más, mint annak odaszánása a legnemesebb szolgálatra, Isten és embertársam szolgálatára. Akik elfogadják a jézusi hívást, azok zúgolódás nélkül hordozzák keresztjüket, és feltételek nélkül követik Jézust. A keresztfelvétel csak azzal az önmegtagadással lehetséges, mely az Istennek való mindenkori feltétlen önátadásból táplálkozik. Adja Isten, hogy megértsük ezt, és ennek szellemében cselekedjünk.

Józsa István Lajos, Torda