„Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.” (Péld 16,32)

Az élet a türelem iskolája. Naponta türelemleckék és türelempróbák elé állít. Hogy miképpen vizsgázunk türelemből, az attól függ, hogy lelkileg mennyire vagyunk kiegyensúlyozottak, akaratilag mennyire vagyunk erősek, és a megpróbáltatásokban mennyire tudunk uralkodni önmagunkon. Minden attól függ, hogy bízunk-e eléggé önmagunkban, a Jóisten segítségében és abban, hogy minden nehézség legyőzhető. Türelmesen viszonyulni embertársainkhoz, nyugodt lélekkel elviselni a mindennapi történéseket, megbékélni a körülményekkel bizony nem könnyű.

A türelem rózsát terem, tartja a közmondás, és tegyük hozzá azt is, hogy: „A türelem keserű, de a gyümölcse édes” (Rousseau). Reméljük, hogy e bölcs megállapítás igaznak bizonyul a mi életünkben is, és a várva várt gyümölcs valóban édes lesz.

Márai Sándor író egyik gondolata jutott eszembe: „Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi, mint megtanulni a Teremtő titkát.”

Elmélkedésünk elején érdemes megvizsgálnunk, hogy mit is jelent a türelem a Bibliában. A türelem azt jelenti: „késedelmesnek lenni a haragra.” Abból a héber szóból származik, melynek szó szerinti jelentése: „a haragot meghosszabbítani, azaz annak kitörését késleltetni.” Az Ószövetség szerint a hosszútűrés (makrothymia) elsősorban Isten tulajdonsága, mely abban nyilvánul meg, hogy eltűri az ember büntetést érdemlő tetteit, holott azonnal le kellene sújtania haragjában. Isten késedelmes haragja, hosszútűrő szeretete lehetőséget ad az embernek a bűnbánatra, a megváltozásra és a megtérésre. Habár a bűnöst haragjával kellene sújtania, szeretete mégis visszatartja, abban a reményben, hogy változás következik be, mely fölöslegessé teszi haragja kitörését. Isten hosszútűréséből, haragja kitörésének késleltetéséből születik meg a türelem, amelyet nekünk is meg kell tanulnunk tőle. Az Újszövetségben a türelem nem csupán emberi akaraterő megnyilvánulása, hanem a Lélek gyümölcse is (vö. Gal 5,22), és természetesen a keresztény ember egyik értékes jellemvonása, a Jézus-követők egyik ismertetőjegye.

Az ember jó tulajdonságai közt minden kétséget kizáróan előkelő helyen kell álljon a türelem. A Példabeszédek könyvének írója szerint „Többet ér a türelmes ember a hősnél…”

Érdemes megvizsgálnunk a türelmes ember általános jellemzőit is. Türelmes ember az, aki képes zúgolódás vagy ellenszegülés nélkül elviselni a kellemetlen, kényelmetlen helyzeteket, vagy képes panasz, méltatlankodás nélkül eltűrni a bántalmakat, sértéseket, a testi vagy lelki fájdalmakat. Egyszóval képes lázadozás nélkül elviselni sorsát. Türelmes az is, akiben megvan a fegyelmezett várakozás képessége.

Hasonlóképpen türelmes embernek tartjuk azt is, aki mások hibáit, ellenszenves tulajdonságait képes elviselni, megértőleg elnézi.

De türelmesnek nevezzük azt az embert is, aki kitartóan törekszik valamely nehéz, hosszadalmas, bonyodalmas feladat elvégzésére.

S végezetül türelmes az, aki képes megfékezni dühét, haragját, felháborodását és indulatát. Lao-ce, kínai filozófus, bölcselő szerint: „Aki másokat ismer, okos. / Aki magát ismeri, bölcs. / Aki másokat legyőz, erős. / Aki önmagát legyőzi, hős. / (Tao Te King – vagyis Az Út és Erény könyve)

Mennyire egybecseng a biblia tanítása a taoizmus filozófiájával!

Mindkettő az önmagán uralkodni tudó embert dicsőíti. Nem a mások felett diadalmaskodó, győzedelmeskedő embert magasztalja, hanem azt, aki képes a saját indulatán uralkodni, aki képes felindultságát a józan ész uralma alá hajtani, aki képes kirobbanó érzelmeit, heves haragját, hirtelen gerjedt dühét elfojtani.

Értsük meg és szívleljük meg örökre a Példabeszédek írójának tanítását, hogy: „Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.” (Péld 16,32).

Józsa István Lajos, Torda