„Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.”- Péld 27,19

Az elmúlt időszakban csak tekintetből kellett felismerjük egymást. Az arcunk rezzenései mögül talán jobban megismertük és jobban meg is értettük egymást. A tekintet maszk mögül mindig tisztább. Nem mossa el sem fanyar, sem erőltetett mosoly. Ha örülsz, nem téveszt meg engem fáradt arcod, ha meg szomorkodsz, nem vezet félre a színpadi mosolyod. Ha csak tekinteteddel látom, sokkal tisztábbak előttem a gondolataid. Néha ragyog, máskor meg ha akarnád sem tudnád letagadni, hogy nehéz fátyol borítja. Láttam benne az igaz baráti örömet, láttam benne az érdektelenség és lemondás véletlen pillantását. Szavak nélkül keresett tekintetek, biztonságot nyújtó mély pillantások, amelyeket az arcok rezzenése el nem tud homályosítani.

Arcodat eltakaró maszkkal tisztábban láttalak. Ha leveszed, ezután is szemeddel mindig szemembe nézz, mert tisztán csak abban látlak.

Ahogy a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződök én is szemedben.

 

Jobbágy Júlia, Kolozsvár