Egy számomra nagyon kedves, négyperces rövid filmben a következő mondat hangzott el: „ne legyél sértődékeny mert, aki sértődékeny, az elveszett ember a világban”. Nagy életigazság, és azt hiszem, hogy még mielőtt láttam volna a rövidfilmet, hasonlóan gondolkoztam  és gondolkodom én is. Épp ezért igyekszem nem minden apróságon megsértődni, de be kell vallanom, hogy nem mindig jön össze. Van, hogy egy viccnek szánt negyedmondaton is képes vagyok vérig sértődni, aztán meg néhány perccel később rájövök, hogy nem volt értelme lelkemre venni, mert csupán egy humoros kimondott gondolat volt.

Én hiszek a szavak teremtő erejében, hiszem, hogy minden kimondott szó hatással van a körülöttünk lévő realitásra. Egy rózsaszín elefánt és egy lila zsiráf egyensúlyoznak egy pöttyös zebra hátán – remélem, hogy most mindenki nevet vagy mosolyog olvasás közben, biztos vagyok benne, hogy most mindenki képzeletében megteremtődtek ezek a csodaállatok.    

Annyira természetesnek vesszük azt a tényt, hogy szavakat tudunk kimondani, talán már túlzottan is természetesnek, és sokszor elfeledjük, hogy mekkora hatalommal bír a kimondott szó. Olyan eszközként működhet, amivel befolyásolhatunk  pozitívan vagy akár negatívan is, felemelhetünk és győzelemre segíthetünk, vagy  porba tiporhatunk bárkit, kétélű fegyver vagy simogató kéz, soha véget nem érő körforgás, hol dicsérünk hol pedig sértünk.

A szó elszáll, az írás megmarad, tartja a latin közmondás. De valóban elszáll a szó?

Biztos vagyok benne, hogy sokan szívesen emlékszünk vissza olyan szavakra, beszélgetésekre, amelyektől erőt, segítséget, vagy önbizalmat kaptunk, és abban is biztos vagyok, hogy sokunk emlékeiben maradtak meg olyan szavak, amelyeket inkább hagytunk volna elszállni. Tudom vagy inkább remélem, hogy legalább egyszer mindenkinek mondták: „Büszke vagyok rád!”, „Meg tudod csinálni!”, „Ügyes voltál!” De sajnos azt is tudom, hogy mindenki mondták már azt, hogy „erre te nem vagy képes”, „ez nem neked való, inkább engedd el”. 

A kimondott szó hatalom, amellyel adni tudunk és ugyanakkor elvenni is, mi döntjük el, hogy mire használjuk.

Érdekes dolog az emlékezet: felettünk álló, kicsit mintha saját akarattal rendelkezne, eldönti, mi marad meg, és hogy mit felejtünk el. Az emlékezet olyan mint a papír, az írásnak szüksége van a papírra hogy megmaradjon, a kimondott szónak pedig kell az emlékezet, hogy ne szálljon el.

A szó fontosabb, mint hinnénk, emlékezzünk hogy minden e szavakkal kezdődött: „Legyen világosság” – és lett!      

Isztojka Máté, Szentábrahám