„Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.” (Zsolt 33,20)
Örök Jóság és Szeretet! Megtartó Istenünk!
Hálaadó gyermeki szívvel keresünk ma is Téged az áhítat csendes pillanatában. S ahogyan e csendben megérinted imádkozni vágyó lelkünket, Feléd nyújtott kezünket, szívünket, a szerető Atyára találó gyermeki boldogság tölti el!
A nagyheti áhítat csendjében várjuk és vágyjuk a Veled való találkozást, Istenünk! Mert amíg Veled vagyunk nem rettentenek csillagtalan éjszakák, nem ijeszt a sötétség. Sokszor éreztük, hogy nehezek és küzdelmesek az adventi út napjai, nemegyszer megtagadtuk a szeretet parancsát, azzal, hogy nem cselekedtük a jót, vagy elfordultunk segítségre szoruló embertársainktól. Meginogtunk és engedtük kialudni hitünk világító mécsesét, amikor a szomorúság, a megpróbáltatás, a betegség, a gyász a mélybe rántott minket.
Kérünk Atyánk, segíts minket imádkozó lélekkel járni életünk napjait a várakozás időszakában is! Add, hogy tudjuk vigyázva őrizni a szeretetet, a békesség világító fényét, a hitnek, reménységnek fénylő csillagát! Hogy amikor megállunk majd az ünnepen a bölcső mellett, a Gyermek mosolya feledtesse el velünk az út fáradtságát, küzdelmeit, gyógyítsa be lelkünk sebeit. Add, hogy a bölcső mellett állva felragyogjon majd mindannyiunk arcán az együttlét öröme, hogy testvérként tudjuk megfogni egymás kezét és egymás szemében meglássuk a felsejlő örömkönnyeket. Add jó Atyánk, hogy a betlehemi csillag mindig töretlen fénnyel ragyogja be életünk egét!
Köszönjük Istenünk a várakozás időszakát, amelyet ez évben is megadtál számunkra. Köszönjük, hogy a várakozás állomásain üzentél számunkra, bátorítottál minket, szóltál hozzánk, tanítottál, fogtad a kezünket. Köszönjük, hogy úgy vezettél bennünket az adventi várakozás útján, hogy lelkünkre is figyelhettünk, hogy az épüljön, szépüljön, hogy meglássa a mindennapi apró történések varázsát és kinyíljon a csodára, az örömüzenet befogadására. Ámen.
Pálffy Anna-Mária, Szatmárnémeti