„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az, kicsoda ismerhetné azt? Én az Úr vagyok,  aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.” (Jer. 16,9–10)

 

Pedig már többször lemondtam róla,

Delet ütött már a böjti bűnbánatos óra.

Maga alá temette a megrendült föld

A lelket, mit összezúzott és összetört.

 

A szív, óh, az az emberi, szent és csalárd,

Hűtlen, bűnvak, pogány oltárok csillagán

Ekevasra rozsdásodó hazugság-bálvány,

Előled hiába rejtőzködő ékes szavú járvány.

 

Az emberek között csend-szakadékok,

Úri szent vacsorából prézlimaradékok,

Egyszer használatos pohárban jézusi vér,

 

Ezüstpénzes árulás több a semminél?

Kivesézett tetteink útjain elmállik arcunk,

Ha böjt nélküli lenne fegyvertelen harcunk.

 

Sándor Szilárd