Arra kérlek, hogy képzeld el a kedvenc autód. És képzeld el, hogy mint a Verdákban az élettel teli kocsik, most te is a kedvenc autoddá válsz. És te is annyira várod, hogy útnak indulj, mint Villám McQueen. Hogy száguldj az utakon, élvezd a tájakat. Éppen ezért kedves barátom, gyere velem, utazzunk valahová.

Képzeld el, hogy olyan vagy mint egy autó a szerpentinen, de ki tudja merre tart. Néha csak utazol, és egy körforgalomhoz érsz. Ott van, hogy több kört is megteszel, mert nem tudod, melyik kijáratot válaszd. Szédülni fogsz kicsit, de nagyon jó lesz majd.

Néha csak utazol, és egy útkereszteződéshez érsz. Ott van, hogy az előre, jobbra, balra közül inkább a lükvercet választanád, mert érzed, hogy valami még hiányzik.

Néha csak utazol és a stop táblával találkozol. Megállsz. Általában szeretjük ezt a táblát, mert ennél meg tudunk szusszanni. E szusz alatt van időnk átgondolni dolgokat, mielőtt újból nekivágunk az útnak.

És néha csak utazol, és csak utazol egyenesen, mert rátértél a főútra.

A mi életünkben az útadó nem olyan egyszerű, mint az autók esetében. Nem egy adott időre szól és nem egy előre meghatározott összeget kell fizetni érte. Nekünk az útadó általában egy cselekedet, egy mozzanat, más néven egy alternatív költség. Egy olyan cselekedet, mozzanat, alternatív költség, mely során okosnak kell lennünk, mint a kígyók és szelídeknek, mint a galambok. Mert mint juhok a farkasok között, mi is kihívásoknak vagyunk kitéve.

Útunk során mindig fogunk találkozni körforgalommal, útkereszteződéssel, stop táblával, de hiszem, hogy Isten velünk van és navigál. Nem kell félnünk attól, hogy rossz útra térünk, mert Ő mindig visszairányít majd a főútra. Nekünk csupán annyi a feladatunk, hogy száguldjunk az utakon és élvezzük a tájakat.

 

Horváth Réka, Brassó, ODFIE