Október van, most induljunk egy sétára. Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz, hiszen cseles ez a hónap. Olykor hűvös, olykor még meleg van. Nagymamáink szokták mondani, hogy rétegesen öltözzünk, nem véletlenül. Ott állunk a park bejáratánál. Most még színes a park. Sárga, barna, bordó színek dominálnak. Elindulunk. Léptünk alatt a száraz, lehullott levelek zizegő hangját halljuk, amelyeket a szél fújt el társai mellől. Társai szőnyeget formálva terülnek szét a földön. A szőnyegeket a fák választják el, amelyek még nem teljesen kopárok. Ebben gyönyörködve haladunk lassan előre.

Jobbra egy idős párt látunk, akik ugyanazt teszik, mint mi: sétálnak. Kézen fogva, egymásra támaszkodva, lassú tempóban haladnak előre. Ősz hajukat kalap takarja, ők megtanulták azt, hogy hűvös időben sapkát kell tenni.

Balra, a füves részen egy apa és lánya játszik a kutyájukkal. Kabátjaik a padon pihennek, amíg ők össze-vissza futnak. Egy labdával szórakoznak, ezt dobják a kutyának és egymásnak. Nevetéssel árasztják el a környéket, mindhárman tele vannak energiával.

Előre haladva a tó partján pillantunk meg egy párt, akik épp piknikeznek. Kockás pokrócon ülnek és a lány épp a fonott kosárból pakolja ki a finom falatokat. Még egy termoszt is kivesz, amelyből a csészékbe még gőzölgő teát tölt, és ezt kezdik el kortyolgatni.

Ahogy a figyelmedet oldalra fordítod és nem a lábad elé, érzed, hogy belerúgsz valamibe. Hopp, egy gesztenye. Milyen jó lenne gyűjteni párat, hogy varázsoljunk otthonunkban is őszi hangulatot! – érezzük egyszerre. Felvesszük. És még egyet. És még egyet. Egy pár levél is jól fogna, így  különböző színű, különböző formájú leveleket keresünk, amelyekkel elkészítjük az őszi dekorációkat. Odaértünk a Sétatér végébe. Visszatekintünk: hát ilyen az ősz. Olykor hűvös, de csodálatos. Ne várd a májust, hiszen közelít a tél. Akkor minden fehér lesz, és újra sétára indulunk a parkba.

Horváth Réka, Kolozsvár