A kávénak igen különleges jelentősége van számunkra. A reggeli ébredés után, megszokott rutinunktól függően, a kávé lefőzése és elfogyasztása az első lépések között van. Van, hogy már megszokásból tesszük, nélküle nem indulhat a napunk. Van, hogy családunkkal, párunkkal, lakótársainkkal együtt fogyasztjuk el, és így közösen indulunk neki a napnak. Van, hogy télen még a meleg ágyban kávézunk, és van, hogy nyáron már az a napsugaras udvaron. Van, hogy feketén szeretjük a kávénkat, és van, hogy habos lattét készítünk. Van, hogy cukor nélkül preferáljuk és van, hogy mézzel édesítjük. Ki ahogy szereti.

És van, hogy rég látott ismerősöktől vagy a legközelebbi barátainktól kérdezzük, „Mikor kávézunk egyet?” Mert tudjuk, erre egyszer majd sor kerül.

A kávénak összetartó ereje is van, hiszen amikor kimegyünk kávézni, akkor időt töltünk társainkkal. Kiválasztjuk a helyszínt, lehet az a törzshelyünk, vagy kipróbálhatunk új kávézót. Megrendeljük kedvenc kávénkat és akkor jöhet a csacsogás. „Hogy vagy? Mesélj! Olyan rég találkoztunk!”

Mesélünk egymásnak, kivel mi történt. Mesélünk arról, hogy milyen az egyetem, milyen a munka. Mesélünk fejlődésünkről és kudarcainkról. Mesélünk örömeinkről és mesélünk bánatunkról. Mesélünk terveinkről és elképzeléseinkről. Kérdezünk és felelünk, hallgatunk és figyelünk. Közben néha belekortyolunk a kávénkba.

Mert van, hogy a rohanásban kevesebb időnk van megpihenni és mesélni. Mert van, hogy egy kis időre van szükségünk a barátunkkal. A kávé csak kifogás.

Szóval kérdem én, mikor kávézunk egyet?

 

Horváth Réka, ODFIE