„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.” (1Jn 4,7)

Az igazi hálaadás, annak legnagyszerűbb formája, ha szeretjük egymást.

Testvéreim! Én örömmel és hálaadó érzéssel vallom Isten színe előtt, hogy szeretlek titeket! És szeretem mindazt, amit azért tesztek, hogy „szerelmetes”, nekünk drága, kis egyházunk fejlődjön, gyarapodjon, megmaradjon ez Istentől elszakadni akaró világban.

Én szeretlek titeket, mikor nyeregbe szálltok, hintókba ültök. Én szeretlek titeket, amikor egy szejkei találkozót az unitáriusok világtalálkozójává rangsoroljátok, és akkor is, amikor az IARF kongresszusán, annak záró közleményében hangsúlyosan kimondjátok, hogy a béke jó, mert Istentől való, a háború pedig rossz, mert az ördög műve.

Én szeretlek titeket, és boldog vagyok, hogy közétek tartoztam, tartozok.

Csak vigyázzatok, vigyázzunk, hogy át ne essünk a ló túloldalára. Vélemény-nyilvánításunk, a levont következtetéseink legyenek mindig világosak, előremutatóak, építő jellegűek és az igazságnak megfelelően átláthatóak és érthetők.

Hofi jut eszembe, kit kórházi ágyán, szívműtét előtt meglátogat egy, a művésznél sokkal kövérebb kardiológus, ki így szól hozzá: Művészkém, maga túl súlyos. Hofi pedig így felel: Doktor úr, maga meg szép!

Tudjátok, miért kotkodácsol a tyúk, ha tojást tojik? Nem azért, hogy világgá kürtölje fájdalmát, a nagy mű létrehozása feletti szenvedését. Nem! Egyszerű marketingfogás, hogy megvan a termék, és eladható legyen a termék. Hogy megvegyék az emberek és éljenek vele.

Bekopog az őszi hálaadás ünnepe. Megterül újra az úrasztala. Úgy kínáljuk értékeinket, falat kenyérként, korty italként kincseinket, hogy ne könyörületből szánkba repülő sültgalambként vegyék azt az úrvacsorával élők, hanem mint olyan öntudatos hívő keresztények, kik tudják, hogy az a falat kenyér és korty ital nem könyöradomány. Abban az ő küzdelmük, kiállásuk, unitárius hitükhöz való feltétlen ragaszkodásuk is benne van.

Megérdemlem. Jár nekem. Élek vele.

Én Uram és én Istenem! Én így adok hálát neked! Szeretlek téged, szeretem azokat, kiket áldásként, ajándékként reám bíztál. Szeretem unitárius egyházamat vezetőivel és vezetettjeivel együtt. Szeretem népemet és nemzetemet, kik velem együtt a te dicsőségedet hirdetik!

Kotecz József, Barót