Életnek Ura!

Ezen a reggelen, amikor tekintetünk önkéntelenül is Arad felé fordul, lelkünkben felsejlik a csendes sóhaj: „Ki benned bízik, annak szent a rabság / Bilincs vasán is boldog és szabad. / Mert te vagy élet, végtelen szabadság, / Feltámadás és boldog virradat.” (77. számú egyházi ének) Csak sejteni tudjuk, milyen volt a reggel, amikor a felkelő nap az „Elvégeztetett!” gyászát írta sugaraival az égre, és tizenhárom honfi lelke nyert bebocsátást örök üdvösségedbe. Szinte ma is halljuk utolsó imáikat, a bilincs zörgését, a száraz gallyak reccsenését talpuk alatt, majd a bitófák megfeszülő kötelét. Arcképüket szívünkben hordjuk örök mementóként, mert nem tudjuk, nem is akarjuk feledni őket.

Te voltál ott velük az utolsó órán, amikor bátran megbékéltek a sorssal, amikor áldást kértek a hazára, és a Te jelenlevő gondviselésed oltalmába ajánlották a múltat és a jövendőt. Te erősítetted őket, amikor lázas verejtéket hozott rájuk a félelem, vagy amikor bajtársaik végső kínszenvedését nézve sem inogtak meg.

Add, égi Atyánk, lehessünk ma is méltó követői a hős elődöknek. Legyen erőnk vállalni azt, amit megváltoztatnunk nem lehet! Legyen hitünk rád találni akkor is, ha látszólag láthatatlan mélységekbe vet bennünket a sors, és magasba szárnyaljunk a te áldott szereteted által! Tudjunk hálát adni azért, amivel nap mind nap megáldasz bennünket, és ne csak a nehézségeket kémlelje sokszor földhöz szokott szemünk, hanem tekintetünk megláthassa a felhőkön is áttörő fénysugarakat! Add, hogy hitünk ma is megnyilatkozzék cselekedeteink által, és minden szívdobbanással a szabadság és testvériség áldott állapotához közeledjenek sokszor gyarló lépteink!

A nagy elődök emléke mellett legyen erőnk híven követni emberségben edzett példájukat, és kitartani az értékek mellett, amelyekért ők életükkel és vérükkel fizettek. 

Áldásod legyen a hantok felett, hol poraik pihennek, és vezéreljen bennünket mindenkor a Te útmutatásod, hogy gyújthassunk régi fénynél új szövétneket. Ámen.

Gál Zoltán, Gagy