Nemcsak a fának van gyökere. Az embernek is. A gyökerek mélyre hatolnak és életerőt biztosítanak a fejlődéshez, világlátáshoz, gondolkodásmódunkat is meghatározzák. Gyökereinkkel magunkba szívjuk a kultúrát, az ősök hagyatékát, azt a hitet is, amely megtartotta őket az Isten felé vezető úton.

A fa nem tud és nem is akar elszakadni a gyökerétől, mert élete függ tőle, és nélküle nincs lehetősége a túlélésre. A gyökér mélyen kapaszkodik a földbe, sokszor a kemény vihar sem tudja kimozdítani a helyéből.

Egyesek szerint a gyökerek csak gátolnak. Ellehetetlenítik a mozgást, megfosztanak a lehetőségektől, korlátolttá tesznek. Csak egy helyből táplálkoznak, és nem szívják magukba messzi világok színes tápanyagait. De a gyökérzet ehhez a környezethez szokott: ehhez a vízhez, ehhez a szélhez, ezek a madarak keresnek menedéket lombjai között. Ha nagyok, és mélyek a gyökerek, az átültetésre sem alkalmasak már.

Keresztény gyökereink több évezredre nyúlnak vissza. Egyrészt egy régmúlt társadalom ismeretét és világnézetét mutatják, amelyről maga a Mester mondta: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” (Mt. 5,17) Új értelemmel töltötte fel, és adta tovább tanítványainak, hogy legyen számukra fogódzó a nehézségben. Szavai ma nekünk mutatnak utat egy élhetőbb és emberségesebb jövendő felé. Ezeket kötelességünk továbbadni az utánunk jövő nemzedékeknek!

Léteznek ugyan gyökér nélküli bokrok is, de azokat ide-oda fújja a kósza szél.

Gál Zoltán, Gagy