Mennyi időre van szükség az öntudatra ébredéshez? A Szentírásban pontos választ kapunk a kérdésünkre: negyven napra.
Pont annyi időre, mint az esőnek, hogy teljesen ellepje a földet, nekifeszüljön Nóé bárkájának és felemelje azt, és minden élőt, ami a bárkán kívül rekedt, a halál torkába kényszerítsen.
Pont annyi időre van szükség, mint Mózesnek volt egykoron, hogy Egyiptomból szabadult népe érdekében Istennel találkozzon a Hóreb hegyén. Negyven napi hosszú, keserves út végére Illés is megérkezett az Úr hegyéhez, a Hórebhez. Ha a napokat években számoljuk – mert népről és nem egyénekről szólunk –, akkor éppen annyit vándorolt a választott nép is: negyven esztendőt.
Pont annyi időre van szükség az öntudatra ébredéshez, mint amennyire Jézusnak volt szüksége a pusztában, hogy megéhezzen. De akkor már a Mester bátran állt ellen a kísértésnek: öntudatosan válaszolt, mint aki pontosan tudja, hogy mire van szüksége az emberi létnek.
És láss csudát! A tanítványoknak is éppen negyven napra van szükségük a nagypéntek – húsvéti események után, hogy felócsúdjanak. Csorbult lelkű tanítványokból, akik nehezen hisznek, és bizonytalanok, íme öntudatos apostolokká nőnek, s a lélekkel felvértezve hirdetik a mesterük megváltó voltát.
Most már csak az a kérdés, hogy hosszú-e, vagy rövid az a bizonyos negyven nap (vagy év a választott nép esetében)? Néha pillanatok alatt röppen el, észre sem vesszük, máskor meg talán úgy görgetjük a perceket, mint Sziszüphosz a kövét.
A fenti példák azért fontosak, mert a sok nehézség és megpróbáltatás, áldozatvállalás és szinte teljes reményvesztettség ellenére a negyven nap minden esetben lejárt, a cél elérődött: az eső megállt, az újjászületés elkezdődhetett; Mózes megkötötte a szövetséget; a nép beléphetett az Ígéret földjére; Illés megérkezett Isten elé; Jézus, Isten legjobb gyermekeként állta a kísértést; a tanítványok meg lettek áldva a lélekkel.
Mert aki a negyven napot (vagy évet) ki tudja bírni, s meg tud maradni állhatatosan, az Úrhoz vezető utat keresi, az evangéliumként emlegetett örömhírt kutatja, az olyanná lesz, mint a minden magnál kisebb mustármag, amely nagyobbra nő minden veteménynél. Egészen fává terebélyesedik.
Tapasztaljuk meg gyakran az Isten áldó szeretetét, s mindannyian egy szívvel és egy lélekkel legyünk együtt a közelgő ünnep reggelén!
Fülöp Dezső Alpár, Ádámos