Magasságos!

Így szólított meg – Reményik Sándor szerint – József, az ács téged, a mindenható Atyát. S ebben az egyszerű szóban annyi minden benne volt! Benne volt az emberi lélek tiszta és határtalan imádata. Benne volt a teremtmény alázata az őt teremtő hatalom előtt. Benne volt az őszinte gyermeki közeledés, amely bátran tárja fel lelke bizonytalanságát a szülő előtt. Benne volt az egyenes tekintetű baráti szeretet, amely korlátok nélkül be meri vallani kételyeit, mert bízik a meghallgatásban, és abban, hogy válaszokat kap. Benne volt a bizalom tudata. És minden kétely, bizonytalanság és félelem ellenére, amivel megszólal József, minduntalan hit, bizonyosság és bátorság árad a szavaiból.

Amidőn mi emeljük gondolatainkat az ima szárnyán tehozzád, mindenekelőtt arra kérünk, engedd felismernünk, hogy bennünk is hasonló érzések kavarognak. Bennünk is vannak félelmek, bizonytalanságok, kételyek. Pedig hinni szeretnénk, és erősen állni, mint a kőszikla. Pedig határozottak és elkötelezettek szeretnénk lenni, akik pontosan látják az útjuk célját. Gyertyák halovány fényei mellett a csillag ragyogása vezet minket. Szeretnénk bátraknak mutatkozni, akiket gonoszság, kísértés, gyarlóság nem tántoríthat el az útról. Úgy, mint a szentírásbeli bölcsek, mi is időben szeretnénk megérkezni. Őszintén szeretnénk a kisgyermek előtt tiszteletünket tenni.

Most, még az úton haladva a megérkezés reménysége vezet minket. Hozzád imádkozunk, hogy erőnk legyen haladni az ünnep felé, hogy egészségnek örvendjünk, és megérkezzünk. Mellettünk, körülöttünk mások is igyekeznek: angyalok, akik örömhírt hordoznak, ajándékokat. Látszanak már az indulásra kész pásztorok is, de a háttérben gonosz szándékú Heródesek is készülődnek. Vannak itt megvetettek, betegek, koldusok, képmutatók egyaránt. Megannyi útitárs ebben az egyetemes igyekezetben, amit semmi sem tud lelassítani. S ha már egy a cél, az útirány, engedd, Atyánk, hogy ne versenyként éljük meg az adventet, hanem – az angyali szózat értelmében – a jóakarat győzedelmeskedjen közöttünk, s egymás akadályozása helyett a felebaráti szeretetben gyarapodjunk, embertársunkat támogassuk.

Tudjuk, Atyánk, hogy régen megszületett már a most megszületendő. Mindazonáltal engedd, hogy az ünnep pillanataiban újra és újra át tudjuk majd élni a születés, az új élet, a friss reménység boldogságát. Családi körben, szerető szívek által körülvéve engedd felnőtt gyermekekként, örök gyermekekként önfeledten örvendeznünk a tőled kapott ajándékoknak.

Legyen velünk a te áldásod, hogy az ünnepen szabadító szülessen nekünk, aki az egész népnek öröme legyen!

Ámen.

Fülöp Dezső Alpár, Ádámos