Annyi minden van, mi ráül, rátelepszik a lelkünkre: szomorúság, kilátástalanság, bizalmatlanság, félelem, fájdalom és még sorolhatnám, ami ellopja a pírt az arcunkról, a mosolyt, elveszi az élet könnyedségét, merevvé teszi az izmainkat, elidegenít igazi önmagunktól, s védtelenné tesz a legbanálisabb betegségekkel szemben is.

Vannak kíméletlen élethelyzetek, s velem is megesnek. Néha megesik, hogy a tükörbe nézve alig ismerek magamra. Ilyenkor megváltozik a szemem színe, elhalványul, kiüresedik. Nem bírok létre-jönni, mosolyogni, s lebetegszem.

Heteken keresztül próbált leverni a hűlés, ami manapság elég kényelmetlen. Kényelmetlen, ha köhögünk a közösségben, mert nem lehet tudni, hogy nem-e az az okozója, ami miatt maszkot kell hordani. Nem akarok beteg lenni – ismételtem magamban, s egy ideig feltartóztattam. De amikor lelkileg is zsákutcába szorultam, a harcot a betegséggel sem bírtam.

És akkor történt valami, ami egyszerre másként láttatta az életet, s visszaadta a derűt, a békét, a bizakodó hozzáállást, a hitet önmagamban és másokban. Történt egy csoda, amilyen például a lassan hatéves Tündérfám, ami a hideg dacára is virágba borult a papi lak előtt január elejétől, s ebben a tavaszt ígérő időben csodaszép, orchideaszerű virágokban pompázik. Ez azonban egy egészen természetes jelenség, mert ez a megszokott virágzási ideje. De, hogy február közepén kacsafarkú szender röppenjen nemcsak a közelembe, hanem hosszúra nyúló másodpercekig az ujjam tapogassa gyöngéd szívószálával, az volt az igazi csoda. Ilyen még nyáron sem történt. Mindig hirtelen tovaröppennek ezek a kolibriszerű kicsi élőlények, ahogy észreveszem őket.

Ott álltam a szenderrel a hüvelykujjamon a gyönyörű napsütésben, lélegzetelállító ámulatba ejtve, megajándékozottan. Felderült az arcom, s az érzés révén, ami elöntött, bár valójában leírhatatlan, de általa nyoma veszett valaminek, ami az azt megelőző napokban belém költözött. A jó Isten gondviselő szeretetét éreztem meg, aki a legmeglepőbb, legváratlanabb módon nyilatkozik meg, ha kell, a nehéz pillanatokban.

 

Finta Emese, Torockószentgyörgy

 

Kiemelt kép: Getty Images