„Azután ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.” (Lk 13,6)

Az élet nagyon sok mindennel megajándékoz minket, amit mi a magunkénak vallunk, s amivel szemben elvárásaink vannak. A jézusi példázattal élve ültetek egy fát, és várom a termést. Azt tapasztalom, hogy az késik. Kezdetben türelemmel várom, de ahogy telik az idő, egyre türelmetlenebbé válok, egy idő után aztán kivágom a fát.

Nevelem gyermekeimet, és várom az eredményt. Mi történik, ha azt tapasztalom, hogy az eredmény késik? Az előbbi megoldást nem alkalmazhatom. Mit teszek? Türelmesen várok.

Felgyorsult életünk egyik hozadéka a türelmetlenség. Gondoljunk csak az általunk elfogyasztott élelmiszerekre, amik felgyorsított eljárással állítódnak elő. Oly sok esetben bebizonyosodott ezen felgyorsított eljárások romboló hatása.

Mindennapi életünkben is pörgetjük a dolgokat, néha megállva észrevesszük, hogy a dolgok pörgetésével mennyire türelmetlenek lettünk.

Nincs időnk! Mire? Szinte semmire és senkire. Nincs ideje a társnak a társra. A szülőnek a gyermekre. Testvérnek a testvérre. Szomszédnak a szomszédra.

Nincs időm imádkozni, mások problémáját meghallgatni, testem és lelkem ápolni, egy közösség életében szerepet vállalni.

Nincs időm hagyományaimat tisztelni, őseimtől örökölt dolgaimra vigyázni, értékeimet felfedezni.

Türelmetlenségem ezt szüli. Rohanok eltervezett dolgaimat megvalósítani, túlhajszolva önmagamat, s aztán arra ébredek, hogy ami egy adott időben oly fontos volna: egy kis megértés, szeretet, együttérzés, azokat türelmetlenségem felégette.

A jézusi példázat Isten türelmét mutatja be. A terméketlen fügefát nem vágják ki, mert bíznak abban, hogy egyszer teremni fog.

A fügefa mi vagyunk. Isten mennyire türelmes velünk! Bízik bennünk! Szeret minket! Gyakoroljuk mi is ezt a türelmet önmagunkkal és embertársainkkal szemben. Ne a nehézségeket panaszoljuk, hanem örömmel éljük meg az élet minden pillanatát!

Fazakas Lajos Levente, Bözöd