Zúg. Cseng. Vibrál. Rohan. Ébresztőre kel, mindig benyomja a szundit. Elektromos fogkeféjének zúgása visszhangzik a fejében, bekapcsolja a kávéfőzőt, profilt frissít, megszámolja hány like érkezett. Kevés. Jobb filtert kell találjon, vagy érdekesebbé kellene váljon. Online hírportálon olvassa az aznapi sajtót. Globalizáció. Majomhimlő. Környezetszennyezés. Sminktippek. Léböjt. Bulvár. Mélyszegénység. Görgeti. Kétszázvalahány napja tartó háború. Mémek. Jelzi az óra a karon, ideje felállni. Azt mondta a nutricionistája, hogy éljen egészségesebben. Megeszik egy zabkekszet, s végig arra gondol, ebédszünetben hol rendel majd egy hamburgert. A futár is jön ma. Ebben a hónapban is többet költött mint, amennyit keresett. Majd megoldja valahogy. Késésben van. Kapkod. Lohol egész nap, egyik ajtón be, a másikon ki. Elsuhan mellette a táj, elmosódva lát valami rozsda és arany színeket, majd mogorván dünnyögi: „mikor lett ennyire ősz, meg lehet fagyni”. Szedi a retinolt, hogy lásson szürkületben, mégis szépiába száműzi a napfényt, hiszen a hunyorgás ráncosít. Naponta két liter folyadék, csipog az emlékeztető, csak remélni meri, ebbe beleszámították a kávét is. Halványan azért sejti, hogy mennyire csak a felszínen él, de gyorsan megvigasztalja magát, így van ezzel mindenki. Senki sem menekül.

„Homo digitalis” – mondják azok, akik értenek hozzá. Közönyre és elidegenedésre nevelt vagy szoktatott emberek milliói. „Annyit érsz, amennyid van” – skandálja a tömeg. Keveset vagy önmagaddal, keveset törődsz a gondolataiddal. Benne van a napi rutinodban a sprint, az alvás, de nem pihenés, a félvállról odavetett válaszok, a túl hirtelen reakciók, a zsibbadt tompaság.

Nem igazán tudom, Isten hány reggelt és hány őszt tartogat még számodra, hányszor adatik meg még neked úgy szemlélni meg valamit, mintha először látnád. Nem tudom, miért nincs egy alkalmazás arra, hogy emlékeztessen, élj. Nem a felszínen, nem a rutinnak. Az igazán ijesztő, de lényeges dolgok ott vannak mindannyiunkban a felszín alatt. Ő is ott van, aki neked festi át az őszt.

A legközelebbi reggelen emlékezz erre, megtörheted az egyhangú zúgást, mehetsz lassabban, az időjárást megnézheted, ha kinézel az ablakon vagy kimész a kertbe, a híreket olvashatod, az ebédet megfőzheted kicsit később, szürkületben sétálhatsz, éjjel pihenhetsz. Senki nem vár el tőled heroikus macska-egér harcot az élettel. Legyél benne abban, ami veled történik, ősszel, télen és mindenkoron.

A végén talán rutin lesz….ki tudja.

Farkas Orsolya, BMUG, iskolalelkész