Mindenki álmodik. Ki fekete-fehérben, ki színesben. Van, aki szerint pusztán az elme játékai, és van, aki nagy jelentőséget tulajdonít az álmoknak, mert sejteni engednek valamit a még ismeretlen jövőből. Titkokat árulnak el az életről és halálról, a lét általunk egyelőre befolyásolhatatlan, rejtelmes részéről: a holnapról. Nagyanyáktól tanultuk, hogy mi mit jelent, mi mutat érkező veszedelemre, betegségre, tőlük tudjuk, hogy zavaros vizet látni sosem jelent jót, és azt, hogy mi vetít előre nagy szerencsét, csalódást vagy hosszú életet.

Esténként társnak, gyermeknek, szülőnek szép álmot kívánunk, és esti imánk vagy elcsendesedésünk után magunk is arra vágyunk, hogy olyan álmot lássunk, amire ébredéskor jó emlékezni. De még ébren vagy félálomban is álmodunk örömről, boldogságról, könnyebb napokról, egészségről, szeretteink közelségéről, gondjaink megoldásáról, megérdemelt, de meg nem kapott elismerésről, pihenésről és egyszerű hétköznapi örömökről. Olyasmiről is, amit sokszor nem is mondunk el senkinek, csak a mindenségbe sóhajtjuk, mert olyannyira ártatlanul szép és szívből jövő álmok, hogy attól tartunk, ha hangosan kimondjuk, a csiszolatlan szavak felkarcolják és összetörik őket, és sosem válnak valóra.

Aztán várjuk a mély álmot, és reméljük, hogy egy, a valóságnál jobb, tisztább, igazabb világba visz. Néha így is van… De máskor… Máskor jön a zavaros víz, amelyben levegőért kapkodva fuldoklunk, és nincs, aki megmentsen. Vagy szaladnánk, de szemernyit sem haladunk, csak félelemmel próbáljuk előbbre vonszolni magunkat, mert menekülni akarunk a láthatatlan irtózat elől. Kiáltani akarunk, de torkunk elszorult, néma, és zuhanunk véget nem érő mélységbe tehetetlenül, és egy rándulással ébredünk fel.

Örvendünk, hogy csak álom volt, hogy a valóság sokkal jobb…

Hogy az éjszaka mit álmodtam, arra nem emlékszem, de most, így reggel, éberen arról álmodom, hogy hozzon jót, rosszat, bármit az éjszaka selyemfátyolos álma, ma ne az essen jól, hogy álmokba menekülhetek a valóság elől, hanem az essen jobban, hogy holnap reggel a valóságomra, az egyszerű, Isten áldotta hétköznapjaim valóságára ébredhetek. Ez a legnagyobb és legszebb álmom…

 

Erdő Imola, Barót