Soha nem voltam túl türelmes alkat. Gyermekként is úgy szerettem, hogy minden azonnal történjen meg, valósuljon meg, de nem is akárhogyan: minden pont, úgy ahogyan elképzeltem és szerettem volna. A szülők féltő szeretetében nőttem fel. Addig, ameddig gyermeki burokban voltam, nem éreztem azt, hogy esetleg történhet valami nem úgy, ahogyan én szerettem volna. Aztán később nagyon sokat hallottam: türelem. Már-már haragudtam erre a szóra, nem szerettem. Ahogyan kimondták és rá gondoltam, mindig a mondás jutott eszembe, hogy a türelem rózsát terem, és mindig szép, vörös rózsát képzeltem el. Aztán mások is tanítottak a türelemre, baráti jótanácsként is sokszor elhangzott.
Azóta kezdtem ízlelgeti ezt a fogalmat: mit is jelent a türelem, mit is jelent így élni az életet. Most már nem is akarom, hogy minden úgy történjen, ahogy én akarom, most már megtanultam, hogy az Istenben bízva élni jelenti az igazi türelmet. Hogy rá bízom magam, s nem mindig akarom, hogy minden az én akaratom szerit történjen, hagyom, hogy úgy legyen, ahogyan Isten akarja. Most olyan életszakaszba léptem, amely igazán megtanít várni, igazán megtanít a türelemre, mert bizony vannak élethelyzetek, amelyeket nem lehet sürgetni, és megtanít arra, hogy türelem. Így kicsit lassabban lépek az utcán, ráérősebben iszom meg a csésze teámat, nem sietek. Minden percet szeretnék lassú, türelmes módban megélni, nem átrohanni, nem mást akarni, hanem a mostban lenni. A gyorsan rövidülő nap szépségét látni, emberek kedvességét látni. Látni, hogy van szép ebben a világban, s még tud szebb lenni nekem is, másnak is. Lassan advent, lassan várakozni kell. Igazi advent, igazi szent várakozással teli advent lesz, ahonnan nem lenne most jó sietni, csak lassan megérkezni, s letörölni a hosszú út után poros cipőimet. Most nagyon szeretnék türelmes lenni, a sokszor elhangzott szülői intésként, baráti szeretettel megfogalmazott jótanácsként szeretném a bűvös türelem szót lassan magamba szívni, s a türelem rózsáját gondozni, ápolni, szeretni.
Vajon, kedves Olvasó, sikerül most kicsit lassabban lépni? Vajon sikerül most megtalálni a lélekben a türelem törékeny virágát?

Dénes Erzsébet

Székelykeresztúr