Gondolkodtunk-e már azon, hogy ha ezt a széles világot lekicsinyítenénk akkorára, hogy számunkra is átlátható legyen, akkor mit látnánk? Tegyük meg! Tételezzük fel, hogy e Föld nevű bolygót összesen 100 ember lakja, és az összes javak értéke 100 lej. A javak felén két személy osztozik. A fennmaradó részből 49 lej értéken osztozik 48 személy és 50 személynek marad 1 lej, amin osztozzanak. Területileg azok, akik mindent bőven birtokolnak (50 fő 99 lej értékű javakkal) Észak-Amerikában, Európában, Ausztráliában és Ázsia egyes országaiban élnek. Azok, akik az 1 lejen osztoznak, Afrikában, Dél-Amerikában és Ázsia fennmaradó országaiban vannak. Itt a Kárpát- Medencében – ahol ezeket a sorokat írom – azok közé tartozunk, akik bőven birtokolják a világ javait.

Olvastam egyszer egy történetet arról, hogy a süllyedő Titanic túlélőit megmentő Carpathia nevet viselő hajó jelképes üzenet Istentől a világnak és a Kárpát-Medence lakóinak. Azt üzeni, hogy életfeladatunk, küldetésünk a világ jobbítása, segítése, megmentése. A történetre ráerősít János apostol is: Aki pedig birtokolja a világ javait, és nézi, hogy embertársa szükséget szenved, és bensőjét elzárja tőle, hogyan lakhatna abban az Isten szeretete? (1Jn 3,17) Tényleg! Hogyan nézhetjük azt, hogy valaki szükséget szenved, amikor nekünk minden megadatott?

Amikor vannak adottságaid, van javad, tálentumod és mégis elnézed a másik ember szükségét, akkor a látásodból hiányzik Isten. Nem magamtól találom ezt ki. A görög nyelv bölcsessége adja, amelyben a látás alapszava Isten. Az ő hiányában a látás nézéssé, bámulássá, kíváncsiskodássá változik, mert kimarad belőle a részvét és az együttérzés és bezárul a benső, a szív, a belső szervek, a zsigerek. Radnóti Miklós költő képi hasonlatát kölcsönözve, olyanok leszünk, „mint kőben a megkövesült csigaház”. Amikor együttérzéssel, részvéttel nézel a világra, embertársadra és önmagadra, akkor Istennel nézel. És látsz. Csak figyelned kell! Ha néztél már biológiaórán mikroszkópba, akkor emlékszel arra, hogy a szemmel nem látható dolgok hogyan lettek nagyobbak és váltak mozgó lényekké. Amit szemmel nem láttál, megláttad a mikroszkóp alatt, láttad a nyüzsgő életet. Távcsőbe is biztosan néztél már. Akkor arra is emlékszel, hogy milyen az, amikor a messzeség az orrod előtt van, és jön, hogy megérintsd.

Ez történik akkor is, amikor Istennel nézve látsz és figyelsz embertársadra. A szem tükrözi a lelket, így nem csak a nézésedben és látásodban van ott Isten, hanem a szeretete lakik benned. Egyszerű és minden nap alkalmazható gyakorlatát adja ennek Pál apostol: Örvendjetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírókkal. (Róm 12,15). Ez az egyszerűség a legnehezebb.

E gondolatsor lejegyzése után olvastam a hírt, hogy a norvég partoknál megfeneklett luxushajóról egyenként mentik az utasokat. A javak birtoklásától függetlenül mindannyian együttérzésre, részvétre, odafigyelésre szorulunk. Ma ők, holnap mi, holnapután te, aztán én. Vagy ki tudja a sorrendet, a helyet, az időt?

Demeter Sándor Lóránd, Székelyderzs