Teljesen szokványos hétköznap, egy ismerősünket várjuk, aki a vendégeivel Korondon szeretne bevásárolni. Amikor ideérnek, hív telefonon, hogy nem akar zavarni, csak segítsek, hogy hová menjenek. Kimegyek, érdeklődöm, hogy konkrétan mi az, amit szeretnének.
Eközben az autóból kiszáll egy 3 év körüli kislány, anya, apa és a kistestvér még szedelőzködnek. A kislány határozott lépésekkel tart felém, majd átöleli szorosan a lábamat. Azzal a gyermeki bizalommal és őszinteséggel, amit csak ők tudnak.
A pillanat súlya alatt legszívesebben elsírtam volna magam. Soha nem találkoztunk előtte. Ösztönösen vettem ölbe és kérdeztem meg, hogy hívnak, gyönyörűség?
Ő így válaszolt: Eszter Léna vagyok! – ezzel lehajtja fejét a vállamra, mint tették egykor az én gyerekeim, és felidézi bennem egyből azt a szent édesanya-óvó-karja érzést.
Kiszáll az anyukája, és hüledezve magyarázza, hogy barátságos szokott lenni a kislánya, de nem ennyire. Megnyugtatom, hogy én nagyon szeretem a gyerekeket. Mire ő: akkor valószínű, hogy ezt érzi.
De én tudtam, hogy ez sokkal több ennél. Két ezeridegen találkozik egymással, és úgy ölelik egymást, mintha már rég várták volna ezt a találkozást. Ez nem lehet más, csak egy világölelés. Ahol világok borulnak egymásba, és világok borulnak virágba.
Benne volt ebben az ölelésben minden magára hagyott kisgyermek ölelése, benne volt a bántalmazott gyermekek kapaszkodása, benne volt a meg nem születettek erőtlen karja.
Benne volt minden nő elveszített gyermekének ölelése, a felnőtt gyermekek kar nélküli, de szívvel való ölelése és egy olyan megfogalmazhatatlan boldogságérzés, amelyet akkor tapasztalunk, ha alvó gyermeket nézünk hosszan, elcsendesedve.
Sokáig nem szállt le az ölemből, együtt mentünk vásárolni, és amikor a kis fonott kosárkákat meglátta, rögtön eltűnt minden varázs. A sok szín, a sok áru lecsábította a földre. Szívemből kihullt az időutazás csodája, és beköltözött helyébe a hála.
Nem tudom, honnan jöttél, hová tartasz, kis Eszter Léna, de köszönöm neked ezt a világölelést, amellyel minden gyermek az ölembe kerülhetett egyszerre és én is újra fiatal anyuka lehettem pár percre, érezhettem gyermekeim babaillatát! A jó Isten áldjon meg!
Demeter Erika, Korond