Református nagyanyám előszeretettel olvasott fel nekünk a Bibliából. Esténként, az olajlámpa fényénél különös áhítattal hallgattuk az öregasszonyt. Idővel kedvencek születtek: Noé bárkáját rongyosra hallgattuk begyűjtött állatai végett, Jónást megcsodáltuk a cethal gyomrában, a napkeleti bölcseknek megköszöntük, hogy „megelőlegezték” a karácsonyi ajándékokat. De voltak kellemetlen pillanatai is a bibliai történet-felolvasásoknak. Például nem szerettem Ádám és Éva megbüntetését, Illés szekerét, s azt a fura történetet, amikor a barátokat kemencébe vetették, s jött az angyal megmenteni őket. Mind közül a legfélelmetesebb Jézus megkísértése a pusztában volt. Különös képeket társítottam a történethez, s bevallom, iszonyatosan féltem, pedig e történet által nagyanyám csak húsvétra akart hangolni. Nem volt teológus, pap, de úgy érzem, valami fontosra – ösztönből – ráérzett.
Ha kérdeznénk a keresztényeket, hogy hova tartoznak, honnan származtatják magukat, legtöbbjük a keresztre mutat. Létezésének lényegét az ácsolatból eredezteti.
John Milton (1608–1684) angol költő és politikus az Elveszett paradicsom című művében megállapítja, hogy Jézus életének nagy fordulópontja nem a keresztre feszítés, hanem Jézus megkísértése a pusztában. A gonosz/sátán arra kéri Jézust, hogy a követ változtassa kenyérré, felajánlja neki a világ feletti uralmat, s közben arra biztatja, hogy ugorjon le a szikláról, mert az angyalok meg fogják őrizni őt.
Kétkedve kérdezzük: Hol itt a gonoszság? Miért mondjuk, hogy a gonosz/a sátán kísérti meg Jézust a pusztában? Hisz tudjuk Jézus életéből, hogy megszaporítja a kenyeret, megvendégeli az ötezret, olvassuk az evangéliumban, hogy a vizet átváltoztatja borrá, s ma már tudjuk, hogy meggyőzte a világot, s a halál(félelmé)t is legyőzte. De ha ugyanazt tette Jézus az ő életében, ami ellen hadakozott a sátánnal, amikor az megkísértette őt a pusztában, akkor lennie kell valami fontos dolognak, miszerint meg tudjuk különböztetni a jézusit a sátánitól.
Azt mondja a kísértő: próbáld ki az emberi lét örömeit, áldásait, eredményeit annak nehézségei nélkül. Érezd a kenyér ízét a vetés-aratás terhe nélkül, győzd meg a világot olcsó népszerűséggel, birtokold a hatalmat, fürödj a népszerűségben… csak úgy!
Ma elég sokakat meggyőznek a Pusztában. Megtéveszt, hogy a Jó és a Rossz ugyanazt ajánlja fel. Nekünk pedig választani kell. Ennek tükrében „megszelídül” a Teremtés története, különösen a paradicsomból való kiűzetés, sőt Dániel három férfija is a tüzes kemencében erős vára lehet hitünknek… valahol Édentől nyugatra. Valahányszor megkísért a könnyű élet, az olcsóság, gondoljunk arra, hogy csak annak van értéke, amiért megdolgoztunk, és a legnagyobb hatalom és erő láthatatlan, mert lelki.
Csáki Levente, Kobátfalva