Kétezer-tizenkilencben.
Nyeregben, négy keréken, gyalog.
Bakancsban, félcipőben, mezítláb.
Várjatok.
Jövök én is.
Biblia, bicska, ostor.
Nyelvünkbe szöget ütött a Szó.
Só és világosság.
Szolgálat.
Ige.
Az Ige a testté lett.
Lehetne kenyér is.
A só sok lett, ez világos.
Énekeljünk!
Kezeit tördelve térdel a lélek,
Térítésmentes megtérést kérek.
Az ég felé fordítom kifordult szívem,
Szavaktól szemetes Ígéret-földem.
Harminc ezüst gazdát cserél.
Billen a mérleg.
A mérgezett tű fokán
Áthúzlak téged is.
Utánam!
Előre?
Gyere!
Még gyermek a reggel,
Még lehet, még szabad, még szakad,
Még egyszer…
Nyeregben, négy keréken, gyalog.
Bakancsban, félcipőben, mezítláb.
Biblia, bicska, ostor,
Négyszázötvenegy.
Buzogány-Csoma István
Szentivánlaborfalva-Kézdivásárhely