Időnként fellapozom életem emlékkönyvét a lelkemben, és próbálok azokra a megélt helyzetekre figyelni, amikor édesanyámnak döntenie kellett, hogy szidást vagy dicséretet érdemeltünk mi, a lányai. Megelevenednek előttem a szavai, tettei, hogyan hatottak rám, mikor éreztem azt, hogy felemelnek, szárnyakat adnak, és mikor azt, hogy megtorpanok. Gyerekként volt, amikor rajongtam érte, volt, amikor nehezteltem rá, de végtelenül hálás voltam neki azokért az alkalmakért, amikor sikerült anya-lánya beszélgetéseket folytatnunk, akár felnőtt gyerekeként. Aztán én is anya lettem. Élem az anyaság kihívásait nap mint nap, mint mindannyian édesanyákként. Nem lehet anyává képződni szakkönyvek tömkelegével, gyermekünk megszületésével válunk anyává. Ő tanít meg arra, hogy anyja legyünk számára, viszont a minta bennünk van, amit hozunk magunkkal, és közben alakítgatunk magunkon, miközben a gyermek testi-lelki-szellemi szükségleteiről gondoskodunk. Ezért van az, hogy néha a transzgenerációs minták továbbadódnak, vagy megrekednek bennünk életünk valamelyik szakaszán.

A fiam pár éve azt kérdezte tőlem: „Anya, te honnan tudtad, hogy mi legyél, ha nagy leszel? És honnan tudtad, hogy pont az akarsz lenni?” Éreztem, hogy már pályaválasztási kérdései vannak, éreztem, hogy jól kell válaszoljak neki, sőt tökéletesen kell megfelelni erre a kérdésre. Aztán eszembe jutott, hogy régebb sokszor feltettem a kérdést magamnak: vajon jó anya vagyok-e? Megfelelés. Mennyi alkalommal éreztem ezt, hogy meg kell feleljek: a világnak, az embereknek, a gyermekemnek – s mindeközben nem vettem észre, hogy tulajdonképpen ezt az elvárást én állítottam fel saját magamnak. Visszatértem a fiam kérdésére, és csupán ennyit mondtam: Érzed. Amit szeretsz, azt megérzed, és azzal egyre többet foglalkozol gondolatban is. A fontos, hogy azt tedd, amit szeretsz, és az légy, aki vagy!

Kedves édesanya, ki e sorokat olvasod! Ha felmerül benned ez a kérdés: vajon jó anya vagyok, akkor tudd, hogy magadnak akarsz megfelelni, bár gyermeked felől közelíted meg a kérdést. Tudod, hogy számára leszel néha a világ legjobb édesanyja, de leszel a legrosszabb is… és nem az a fontos, hogy jó vagy gonosz (angyal vagy házisárkány) vagy, hanem az, hogy VAGY! Légy olyan, aki, amilyen vagy! Szeresd ezt magadban, és vállald föl, hisz így tudod leghitelesebben átadni magadból mindazt, ami érték, emberség, hitelesség, életbölcsesség, de hiányosság, elesettség, gyarlóság is. Ez az anyai áldás, mely téged is elkísért gyermekként, és mely gyermekedet is elkíséri egy EGÉSZ életre.

Isten éltessen minden édesanyát, nagymamát, de téged is, ki még nem vagy már nem lehettél anya, nagymama, és téged is éltessen és áldjon az Úr, ki emlékeidben őrzöd édesanyád, nagymamád szeretetét, gondoskodását.

Bodor Piroska, kolozsvári kórházlelkész