Valaki értem formálta fohászra ajkát, és ez akkor is megérint, megerősít, amikor nem tudok róla. Valaki ma is értem, velem imádkozik.

Valaki nekem kínálta föl a bizalom legtitkosabb kilincseit, hogy azáltal, amit megélt, én is több lehessek. Valaki nekem mutatta meg a számítás nélküli, önzetlen szeretet varázsát, és a világ egyensúlya őt igazolja.

Valaki helyettem cipeli ma a terhet, hogy egy szusszanásnyi pihenésben felerősödhessek és újra elhiggyem, elég jó vagyok. Valaki helyettem mondja ki azt, ami bennem el nem csitítható.

Valaki velem együtt hiszi, álmodja, építi azt a közösséget, azt a világot, amelyben jó embernek, embertársnak lenni. Valaki velem köt örök szövetséget arról az igazán lényegesről, ami nem kimondható.

Valaki hozzám köti életének néhány meghatározó pillanatát, és úgy érint meg, hogy tudatosan sosem szerzek bizonyosságot róla. Valaki hozzám rejti el élete fájó tüskéit.

Valaki felém fordítja tekintetét, figyelmét és üzeni, hogy lát, hall, átölel, erősít, értékel, gyógyít engem. Valaki felém nyújtja ki segítségre váró vagy azt kínáló kezét.

Ma újra felismerem, hogy mindez bennem van, és soha senki nem veheti el.

Ezt viszem, ezt adom tovább.

Másvalakinek.

 

Bodor Lídia Emese, Medgyes