A gótikus építészet sikeres felfedezése, amivel megoldást talált arra, hogy az épületeket, így a templomokat is a korábbinál magasabbra, tágasabbra építhesse, az íveket összefogó zárókő. A legfelül beépített nagy kő bezárta a két összehajló boltívet, felfogta és kiegyenlítette a terhelést.

A zárókő volt a nyílt titok!

A házasságban is van egy zárókő, ami a házastársak egyéni életét, boltíveit, összefogja. Túl „papos” lenne a hasonlat ugye, ha azt mondanám, hogy a zárókő nem lehet más, mint Isten. Nem! Hitem szerint Isten nem kő s nem is „záró”!

Egy gótikus épület esetében a boltívek önmagukban értelmetlenek. De egyetlen ember élete sem értelmetlen, mert az egyedülálló emberrel is ott van Isten. Egyedül is lehet élni, de ahhoz, hogy az életet továbbadjuk, kell még egy másik ember, sejt, lélek. A házasság záróköve a csillapíthatatlan szerelem, és a hitből fakadó életszeretet.

Hiszem, hogy isteni törvény, hogy szerelemmel s szeretettel szülessenek az emberek! Ennek pedig legbiztonságosabb kerete a házasság. Annak is biztonság, aki gyermeket nemz és szül, annak is biztonság, aki nem tud nemzeni, szülni, de tud és akar szeretni.

Én olyan lelkész vagyok, akit időnként megihlet a költészet, s magam is rovok néhány sort. Íme a mostani négy sorom:

házasság az ebédnek értelmet ad,

s többre ösztönöz!

két váll összesimul,

s a létöröm összekötöz.

Létörömömet és a társam létörömét házasságunk záróköve stabilizálja. Így tudunk megmaradni, ép bordával és ép gerincel, miközben a magasságba hasít egyéni életünk boltíve.

 

Biró Attila, Árkos