Mindannyian jeleket, nyomokat hagyunk magunk mögött. Mint reggeli harmatban a lábnyomok, ugyanúgy látható emberi cselekedeteink, gesztusaink, szavaink súlya is.

Mára már bizonyíthatóvá vált, hogy az érzelmeinket, gondolatainkat, sőt pillanatnyi lelkületünket szó szerint kisugározzuk abba a közegbe, ami éppen körülvesz és összeköt egymással.

Gondoljunk arra, hogy ha a családban valaki haragos, ideges, nyugtalan, akkor nagyon rövid időn belül ez az alaphangulat átragad a családtagokra is, és egy idő után mindenki idegessé, nyugtalanná válik.

Az emberi viselkedést tanulmányozó társadalomkutatók egy csoportja igen érdekes kísérletet végzett arra nézve, hogy hogyan viselkedik az elme egy véletlenszerű környezetben. A kísérleti kutatás egy metrón zajlott. Szokásos hétköznapi délután volt. Az emberek fáradtan, munkából hazafelé tartottak. A nyomasztó csendet olykor a hangosbemondó törte meg. Mindenki magába roskadva ült. Aztán ebben a csendben a kísérletet végző személy egyszer csak váratlanul hangosan felnevetett. Majd megállás nélkül, jó ropogósan kacagott. A metrón utazók kezdetben csak összemosolyogtak, amolyan gúnyosan, félszájjal vigyorogtak. Aztán egyre többen kezdtek kacarászni. És alig telt el másfél perc, a kacagás átragadt az emberekre, és végül mindenki, kivétel nélkül minden utas, hangos nevetésben tört ki, és a hasát fogta. Nem tudták, hogy min nevetnek, csak hosszasan hahotáztak.

Akaratlanul is, de hatással vagyunk egymásra, és ez felelőséggel jár. Sőt, mi több, a virtuális világban való szereplésünk, jelenlétünk során is jeleket, nyomokat hagyunk magunk mögött. Vajon ezek mit árulnak el rólunk? Vajon ez miként hat másokra? A digitális lábnyom fogalmának megjelenése is ebből a jelenségből adódik.

E hárompercnyi időben gondolj arra, hogy mit árulnak el rólad szavaid, gesztusaid, tetteid, magaviseleted. Hogyan látnak más emberek, és Te hogyan látod önmagad? Vajon környezetedre milyen hatással vagy, és milyen befolyással vannak rád a téged körülvevők?

Legyen ma szép napunk!

Biró Attila, Árkos