Szülőnek lenni nagy felelősség.

Két gyereket vállalni még nagyobb felelősség.

Négy gyerek szüleinek lenni nekünk a legnagyobb felelősség.

Amikor megtudod, hogy szülővé válsz, a gyerekneveléssel kapcsolatos gondolatok élesen futkosnak fejedben. Mivel te akarsz lenni a legjobb édesanya és édesapa, Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás, Benjamin Spock könyveit olvasod éjjel-nappal, mert ők tudják a tuti módszerét a gyermeknevelésnek.

Aztán megszületik a gyermek. És rájössz, hogy a gyereknevelés nem működik egy jól bevált recept szerint, mindhiába a sok összeolvasott elmélet.

A könyveket elteszed a könyvespolc legfelső polcára, hadd porosodjanak ott, mert már nem tervezed naponta olvasgatni őket.

És ekkor életbe lépik az ösztön. Nevelsz a legjobb tudásod szerint.

Közben fel-felteszed az örökös kérdést: elég jó szülő vagyok? Milyen felnőtt lesz ezekből a gyerekekből? Vajon át tudom adni az élet igazi értékeit? Természetesen nem vársz választ. Talán 10-20-30 év múlva.

Telnek a hétköznapok, rohanunk a sok intéznivaló viharában, a gyerekek online tanulnak a ház minden szögletében, mi pedig azon elmélkedünk, hogy a mai társadalom gyerekei életük legszomorúbb napjait élik magányosan, otthonaikba szorulva a képernyők előtt.

Aztán egy átlagos szombat reggel hatéves kislányunk eldönti, hogy képeslapokat készít, amelyekkel megajándékozza a szomszédságban élőket. Kéri bátyját, hogy kísérje el őt. Kézen fogva mennek el otthonról. Az idős szomszéd néni a kapuja előtt összegyűlt kevés havat próbálja elsöpörni. A 12 éves kisfiú illedelmesen elkéri a seprűt, és elsöpri a havat, amíg a kislány elmeséli a néninek, mit rajzolt a lapra. Aztán egy fél órát beszélgetnek a kapu előtt.

Én az ablakból mindezt titokban végignéztem.

Könnyeimmel küszködve, hálával telt szívvel folytatom a szokásos szombati takarítást.

Bíró Annamária, Árkos