Michael Corleone a Keresztapa III-ban a Vatikánban ingatlanügyeket tárgyal Lamberto bíborossal, a későbbi I. János Pál pápával. A bíboros a szökőkút vizéből kivesz egy kavicsot, és így szól a Keresztapához: „Nézze meg ezt a követ! Nagyon régóta itt fekszik a szökőkút vizében, de a víz egyáltalán nem járta át. Nézze, belül teljesen száraz. Ugyanez történik az európai emberekkel. Századok óta érintkeznek a kereszténységgel, a keresztény szellemmel, de Krisztus nem járta át őket. Krisztus nem él a lelkükben.”
A keresztény hagyományban a három királyok meglátogatják a kisdedet, később Jézus ezen a napon keresztelkedik meg, valamint Kánában a menyegzőn a vizet borrá változtatja. Ez mind él még valamilyen szinten a megmaradt szokásainkban.
Gyermekként kissé szomorúan vettem búcsút a karácsonytól és az ünnepi díszektől, mert ekkor vetkőztettük le a karácsonyfát. Ugyanakkor izgalommal vártam a farsangot.
Azóta is a legfontosabb számomra, hogy az ünnepi lelkület, a kisdeddel való megszületés, újjászületés karácsonykor áthat-e. Eljutunk-e januárban az ötről a hatra? Tudunk-e keresztényként élni még egy esztendeig legalább?
Az olyan ember, mint Michael Corleone el sem hiszi, hogy lehetséges a megbocsátás, a terhek letétele, a megváltozás és a megváltásban részesülés. Újjászületni.
Milyen ellentétes értelme lesz Corleone életében a Keresztapa fogalmának… át is ment a film nyomán ez az értelmezés a köztudatba. Holott eredetileg a jézusi úton járó, gyermekeket felnevelő, Isten országa felé vezető, lelki értelemben vett szülőről van szó.
Ma találjunk rá a tiszta, élő vízre, hagyjuk, hogy áthasson, átmosson megtisztító ereje. Megkövesedett, felesleges terheinktől megszabadulva tisztán, érzékenyen, bizakodva induljunk a megújuló életidőbe, az új esztendőbe.
Bartha Mária Zsuzsánna, Kocsord-Nagykároly