Békés vasárnap reggel volt. Készülődés istentiszteletre, zajlott a megszokott rutin. Hirtelen iszonyatos robbanás rázta meg szülővárosom központját. Mi volt ez? Az első sokk után találgatás, értelmezés indul. Ami a híradásokban megjelenik elsőként, adja magát, ez történhetett: Biztosan rakéta, bomba csapódott be, túl közel van a háború, ilyenkor eltévedhetnek a lövedékek. Jaj nekünk…!!! A látvány: detonáció utáni rettenet. Aztán kiderül, hogy „csak” gázrobbanás volt. Több halott, sebesült, teljesen tönkrement tömbházak. Véletlen szerencsétlenség, Uram, irgalmazz!

A valóságunk az, hogy ilyen megrázó robbanásokat akarattal is elő lehet idézni. Erről szól most minden: mi, emberek tudunk tudományos technológiát gyártani, szorgalmasan dolgozni a fejlesztéseken, hatékonyságot, pontosságot növelni. Most képzeljük el, hogy mindezt akarattal, tudván tudva az „ellenséggel” szemben lehet alkalmazni. Ez a rosszakarat, malevolentia az ember tragédiája.

Óh, vajon mennyi megbékélésre van szükség, hogy az ellenségből felebarát legyen!?

Óh, 1848-at követő szenvedések méltó megünneplése gyógyító emlékezet és mai tapasztalatunk szerint: igazi luxus.

Óh, imádságos mérkőzések a szívünkben, hogy a jót, igazat és szépet válasszuk, most, amíg és amit ebben a földi életben tehetünk.

Óh, segíts, hogy minden precíziós fejlesztést jóra használjunk, legalább ne ártson!

Óh, szabadíts meg a gonosztól!

Óh, hogy zengték az angyalok: A földön békesség és az emberekhez jóakarat!

Bartha Mária Zsuzsánna, Nagykároly-Kocsord