Honnan tudod, amit tudsz? Hova helyezed a bizalmat és a tekintély tiszteletét? Kinek hiszel az analízis és szintézis, az indukció és a dedukció során, amikor végül ítéletet alkotsz és következtetést vonsz le?

Itt vagy még, kedves olvasó?

Az elvont, elméleti kérdések semmitmondóak, ha nincs kapcsolatunk velük a gyakorlatban.

Lássuk milyen a napi gyakorlat!

Reggel amikor felébredsz előbb kapcsolatba kerülsz önmagaddal…vagy első mozdulattal a telefon és kávé felé nyúlsz?

Imádság, lelki, testi torna, Bibliaolvasás, hogy összehangolódjon harmonikusra benned a Lélek.

Másképp is lehet: Hírek, modern ritmusú zene, kommentek: gondolat- és véleményrabszolgaság. Mindenik tudatmódosítás, mégis micsoda különbség!

Az egészben az a félelmetes, hogy választhatsz: A tiszta forráshoz való visszatérést, az Élet vizéből való merítést, a religiót, vagy az információözön árját.

Mostanában sokat hallom az oltásokról szóló pro és kontra véleményeket. Ezek kapcsán sokkal többet lehet megtudni a tudatot alakító félelmekről és fájdalmakról, mint magáról az oltásról és annak működéséről. Nem olyan régen még egy ház árát is megérte a gyermekbénulás elleni oltás, most a másképp gondolkodók inkább lemondanak róla. Lelkük rajta. Nem állítom, hogy én értem az oltással kapcsolatos tudományos szöveget. Utánaolvasok, tájékozódom és abban erősök meg, hogy mélységes tisztelettel tekintek azokra, akik ezt értik és életükből több évtizedet a biokémiai folyamatok megismerésére áldoztak.

Nézzük meg hogyan működünk a teremtett valóság megismerésében.

A megismerésnek nemcsak tudományos, analitikus, empirikus változata ismert, hanem más fajtái is.

Wade Davis egyik kedvenc kanadai professzorom. Kulturális antropológus és botanikus, a veszélyeztetett  kultúrákkal, nyelvekkel, vallásokkal foglalkozik. Az ő egyik nagy kérdése ” A hitrendszerek és rítusok világhálója”  című előadásából, hogyan  lehet, hogy az indiánok felismernek és társítanak két olyan növényi hatóanyagot, új minőségű anyagot hozva létre az őserdő 80.000 növényéből, hogy formális tudományos képzésük valaha is lett volna. Ezt csak kombinálással kipróbálni szinte lehetetlen mennyiségű feladat. Aztán elárulják neki is a titkot az indiánok: “De megkérded az indiánokat és ők azt mondják: A növények énekelnek hozzánk.”

A legértékesebb számomra, hogy a Harvardon végzett kitűnő tudós tiszteli az indiánok tudását és odaül melléjük, együtt hallgatni a növények énekét.

Vallásos embereknek ez az örömteli, alázatos, tiszteletteljes odafordulása a teremtett világ megismerésben régi tudás, tiszta forrás.

Te honnan tudod, amit tudsz? Ismered-e a tiszta forráshoz vezető utat? Adja a Gondviselő Isten legyen időd, szíved, tudásod arra, hogy naponta meríthess az Élet Vizéből!

Bartha Mária-Zsuzsánna, Kocsord-Nagykároly