Eredményes hosszú hétvégét kívánt néhány ismerősöm. Családommal éppen az ünnepre készülődtünk, nagy örömmel tekintettünk pünkösd előtt a templomnyitásra.

Ma, az ünnep után, komolyan véve a jókívánságokat, számba veszem, miért is lett hosszú a hétvége pünkösd ünnepéből, és ha már így esett, akkor mennyire volt eredményes.

 

Aki otthon akart munkálkodni, megtehette.

Aki a családjával szeretett volna találkozni a hosszú, kényszerű szétszakítottság után, megtehette.

Aki az egész házanépével erőt venni pünkösdi úrvacsorára jött a templomba, megtehette.

A szolgálatok rendjén, a mérhető számok szintjén eredményesnek mondható az istentiszteletek látogatottsága. Akár elégedett is lehetnék.

Többen lehetnénk, jobban lehetnénk, egységben lehetnénk, ha fogadni tudjuk a szentlélek tüzét és a galamb szelídségét. Pünkösd utáni első hétköznap van, az apostolok ma elindultak útjukon. Bízvást bízva, hittel és lélekkel cselekedtek, már képesek voltak élni a lélek erejével. Hosszú tanulás, jellemformálás vezetett eddig, elhamarkodni sem lehetett. Az elfogadásról szól az idei pünkösd utáni első hétköznap. Megvárni, kivárni és nem elvárni, hogy szerintem milyen kellene legyen a világ, az ünnep, a hétköznap és Isten országa.

Pünkösdkor a lélek erejét kérjük, a megelevenítő, lelkesítő tüzet!

(Nem csak energiát, rezgést, bogyót és pirulát, hogy megjavítsa, ami elromlott és olyan legyen, mint régen volt.)

Erőnek erejével kívülről senkit meggyőzni nem lehet. A meggyőződés, a lélekre lelés befogadó kapuja belülről nyitható. A hosszú hétvégén is lehet pünkösdöt ünnepelni!

A lélek ereje belülről formál át, új életre kelt.

 

Bartha Mária-Zsuzsánna, Kocsord-Nagykároly