Divatszó lett, vélemények ütköznek mibenlétén. Mindent és mindenkit, senki sem kirekeszthető, mindenkit a maga valóságában kell elfogadni.

Ebben a kissé kényszerítő nyelvi környezetben felsejlik lelkem egyik kuckójából Dömdödöm alakja, a Négyszögletű Kerek Erdő dünnyögő, dörmögő mesehőse Lázár Ervintől. Itt mindenik karakternek meggyűlik a baja a „normális” világgal. A többi szereplőt is a maga esendőségében szívembe zártam, beszédes neveiket, Mikkamakka, Ló Szerafin, Szörnyeteg Lajos, Maminti… Örökre megjegyeztem, történetüket, ahogy elfogadják egymást, lelkem kuckójában élik életüket és én is gyakran meglátogatom e vidám társaságot.

A mesének életemben kiemelt helye van. Olyan jó, hogy nem frontálisan, előre levonva a tanulságot, hanem a történetbe bekapcsolva az én lelkem is sok mese, történet tanít elfogadásra, életigenlésre.

Lelkem rezdüléseire figyelve nyitom ki a Bibliát naponta, milyen tanítás nyílik meg ma előttem általa.

A Biblia első lapjain is mekkora baj származott abból, hogy Káin nem bírta elfogadni, hogy Isten éppen az ő égőáldozatát nem fogadta el. Inkább kivetítette a nem vagyok elég jó elviselhetetlen feszültségét Ábelre, végzett vele… de mégsem lett jobb, nem oldódott fel és meg semmi. Bonyolultabb és nehezebb lett minden tetézve a gyilkossággal, tagadással, Istentől kapott bélyeggel. Bele is ragadt ebbe a mocsárba néhány évezredig az emberiség.

Az Újszövetség tudósítása alapján már ismerjük mennyit emelt a mindenkori ember lelkületén maga Jézus, ahogy földi élete utolsó napján elfogadta a keserű poharat. Szertartásunk szerint megemlékezünk Jézusról és ezt a lelki tartalmat, állapotot próbáljuk elérni személyes életünkben: meglássuk és elfogadjuk a valóságot. Innen már lehet dolgozni Isten akaratának, embertársunk és a magunk elfogadásán. Olyan felemelő, amikor elfogadnak mindenestől a számunkra fontosak, ha támogató és bátorító közegben vagyunk, minden jóra indíttatás egyszerű, magától értetődő. Ezt a környezetet ki is vetíthetjük embertársainkra és lelkünkbe is fogadhatjuk imádságaink rendjén.

Mint Dömdödöm én is dörmögök és dünnyögök ennek kifejezésén, számomra az elfogadás nem divatszó, hanem Isten akaratának fürkészése.

Mert éppen ma van az a nap, amikor a mese és tanítás valósággá válik, ahogy a mennyet hozzuk a földre le.

 

Bartha Mária-Zsuzsánna, Kocsord-Nagykároly