Nem olyan az életünk, mint a malom, mely lassan forog, de kitartóan, hogy elérje a kívánt célt? Mert amikor megszületünk, bizony még csak kődarabok vagyunk az Isten kezében, aki lassan formálni kezd minket. Kialakítja először azt a lyukas közepű henger alapú hasábot, valamivel pontatlanabbul fogalmazva azt a kör alakú követ, ami az alapja egy forgómalomnak legyen az akár szél vagy víz meghajtású. Az életben mindenkit más hajt. Van, akit hegyi patakok vize, van, akit alföldek szelei, és van, akit állati erő.

S mint a malomköveket, tovább csiszol minket az Úr keze. Kis árkokat váj bennünk, finomít és csinosít, hogy a legmegfelelőbbek legyünk annak a gabonának a leőrlésére, amit kijelöl nekünk. Annak a célnak a beteljesítésére, amelyre elhív minket.

És amikor munkába állunk, és mint az Istennek egy-egy malma lassan őrölni kezdjük a gabonát, melyet ezúttal nem a jó földbe, hanem a malom szájába dobott a gazda, akkor türelemmel, lassan forogva, erős súllyal visszük véghez a munkát. Mert aki nem elég súlyos és nem elég kitartó az Isten szemében, az nem tudja végezni az Isten országának a munkáját. Ezért az a célunk, hogy hagyjuk, jó malomkövekké formáljon minket az Isten, és mint ilyenek legyünk súlyosak abban, amit végzünk. Ne könnyelműek, és ne könnyűek, hanem határozottak és kitartóak. Ne hamariak, és gyorsak, hanem türelmesek és biztosak. Mert akkor őrölhetünk jó lisztet, ha nagy erővel nehezedünk a gabona szemeire, és azokat lassan forogva, türelemmel és kitartással zúzzuk porrá. Ha igen gyorsan és igen hamar forognak a malomkövek, akkor darabos marad az őrlemény, ha kevés ideig marad a malom kövei között a mag, szintúgy.

Honnan tudjuk, hogy kész vagyunk a munkára? Nem tudjuk. Csak türelemmel dolgozunk. Majd kiderül, ha a munkánk eredményére nézünk.

Honnan tudjuk, mi a dolgunk? Nem tudjuk, csak akkor derül ki, hogy az volt a tennivalónk, amit tettünk, mikor visszanézünk és látjuk, hogy mi is és az Isten is elégedett lehet velünk. Honnan tudjuk, mi hajt minket? Mint malmokat a természet elemei, s mint állatok vagy emberek ereje, úgy hajt minket az élet szeretete és a küldetéstudat.

Istennek malmai vagyunk. Van, aki tönkölylisztet mások finom-, kenyérlisztet őrölnek. Forognak a kövek, míg a lassú munkában elfogyunk. De addig is őröljünk, hogy maradjon utánunk – mint galaxisok pora – a világban egy kis liszt, mely jelzi, hogy voltunk, és akartunk Istennek malmai lenni.

Bardócz Tódor András, Gyepes