Keszeg Vilmos tanulmánya alapján írta: Koppándi Júlia

Keszeg Vilmos az 1980-as évek elején a Balázs Ferenc önképzőkörének tanulóival terepmunkát szervezett Balázs Ferenc emlékének felkutatására:

„Néhány év leforgása alatt tucatnyi aranyosszéki személy emlékét vagy a családi emlékezetben megőrződött tudását rögzítettük. Megtudtuk, mi volt kedvenc étele és éneke, hogy hívták kutyáját és szamarát, kik szerették és kik voltak haragosai, milyen szándékai és vitái voltak, hogyan élt, hogyan dolgozott, hogyan temették el. S mikor mindez együtt volt, s a szövegeket kezdtük elemezni, akkor döbbentünk meg a lépten-nyomon előbukkanó pontatlanságokon, képtelen állításokon. Csodálkozásunk mindaddig tartott, amíg meg nem értettük, hogy az a kép, amit az aranyosszékiek Balázs Ferencről »kitermeltek« és őriztek, már nem az objektív valóság volt, hanem szubjektív realitás – mítosz. Balázs Ferenc ott élt, ott parázslott szemük előtt, nem magáért, hanem az »Isten völgyéért«, ahogyan Aranyosszéket nevezte, s ezt az élményt nem lehetett torzítatlanul őrizni. Élénk, megható fordulatokkal töltötték fel életpályája hézagait, kiigazították, lekerekítették életének eseményeit, a maguk nyelvére fordították szavait. Saját múltjukat, kudarcaikat és bánatukat csomagolták a mítoszba, hogy méretkezhessenek vele, hogy megmagyarázzák és emlékezetben tartsák azt, ami nyers és futó történelem volt, s hogy büszkén mondhassák az utókornak és kíváncsi idegennek: ez volt ő, itt élt, érettünk élt, itt temették el.”
(Keszeg Vilmos – Balázs Ferenc Aranyosszék emlékezetében)

A fentiekből is kiderül, mennyire izgalmas áttekinteni azt a folyamatot, amely során Balázs Ferenc alakja a kollektív emlékezetben formálódott. Az emlékezetkutatás szerint a közösségek identitásának fontos része a múlt jelentős alakjainak története; ezek az alakok gyakran mítoszszerű jelentést kapnak, mert a közösség saját értékeit és vágyait vetíti rájuk.

Balázs Ferenc életében is jelen voltak azok az elemek, amelyek a későbbi mítoszteremtést segítették. Rövid, mindössze harminchat éves élete intenzív munkával telt: íróként, lelkészként és faluszervezőként tevékenykedett, miközben világjáró tapasztalatait igyekezett a helyi közösség javára fordítani. Halála után a sajtó és a temetésről szóló beszámolók már olyan narratívát alakítottak ki róla, amelyben az önfeláldozó, nagy eszményekért küzdő „apostol” és „úttörő” képe jelenik meg. A közösségi emlékezés során személyéhez olyan értékek kapcsolódtak, amelyek a 20. századi falusi társadalom számára különösen fontosak voltak.

A Keszeg Vilmos által végzett terepkutatásokból kirajzolódó emlékezeti motívumok alapján több visszatérő toposz rajzolódik ki.

Az egyik legfontosabb a „szülőföld szerelmese”, aki a világot bejárva mégis visszatért, hogy a helyi közösséget szolgálja. Ehhez kapcsolódik a „népnevelő” és a „nemzet napszámosa” toposz: olyan értelmiségi, aki a falusi emberek művelődését, gazdasági fejlődését és önszerveződését segíti. A falusi emlékezetben gyakran jelenik meg a közösségi szemléletű, demokratikus gondolkodású ember képe is, aki nem tesz különbséget gazdag és szegény között, és mindenkit megszólít.

Fontos elem a világjáró értelmiségi alakjának toposza is, aki külföldi tapasztalatait és kapcsolatait a közösség javára próbálja fordítani. Ezzel párhuzamosan a személyes életmódról szóló emlékek a puritán, egyszerű életet élő, önfeláldozó ember képét erősítik. A történetek gyakran hangsúlyozzák jószívűségét, segítőkészségét és az emberekbe vetett bizalmát.

A mítosz fontos része a tragikus sors motívuma is: a közösség szerint Balázs Ferenc eszméit saját korában nem értették meg teljesen, ezért sok kezdeményezése félbemaradt. Korai halála és az utána következő tisztelet tovább erősítette a mártírszerű értelmezést.

Összességében Balázs Ferenc emlékezeti alakja több, egymást erősítő toposzra épül: a szülőföldjéhez hű értelmiségi, a népnevelő és faluszervező, a világot járt, mégis egyszerű életet élő ember, valamint a félreértett, tragikus sorsú újító képe. Ezek a motívumok együtt teremtik meg azt a regionális mítoszt, amelyben Balázs Ferenc nem csupán történeti személy, hanem a közösségi értékek szimbolikus megtestesítője lett.

Bibliográfia:

Balázs Ferenc az emlékezetben. In: Keszeg Vilmos: Belépni az emlékezetbe. Emlékezési alakzatok és gyakorlatok. (Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár)

Keszeg Vilmos: Balázs Ferenc Aranyosszék emlékezetében. In: Balázs Ferenc Emlékkönyv, Népfőiskolai Füzetek, EMKE, 1997.