A humor egyik nagyon fontos eleme emberi létünknek. A régi latinok szerint ez „A” testnedv, amelyet ha lassan elveszít az ember, besavanyodik és elkezd kiszáradni. Így megtörténhet, hogy valaki a 30-40-es éveiben elkezd kiszáradni, de csak majd 70-80 éves korában szárad ki e világból teljesen, és adja vissza lelkét Teremtőjének.
Az egészséges humor hozzásegít lelki teljességünk, szellemi frissességünk megőrzésére. Szenes Iván egyik dalában így fogalmazza meg a humor lényegét: „Akinek humora van, mindent tud, / Akinek nincs, az mindenre képes, / Akinek humora van, mindent bír, / Akinek nincs, az mindenre kényes.”
Hogyan állunk az egyházi tanításban a humorral? Vajon volt-e Jézusnak humorérzéke, szerette-e a nevetést, az egészséges viccet, mert meg kell különböztetnünk az egészséges viccet az ócska élcelődéstől, a csúfondáros, viccesnek gondolt kigúnyolástól.
Az Ószövetség irodalmában így fogalmaz a Példabeszédek könyvében a szerző: „A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe. (Péld 15,15), vagy: „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” (Péld 17,22)
Szerintem a humor Isten ajándéka. Jézusnak is volt érzéke a humorhoz, szerette a jókedvet, gondoljunk csak a kánai menyegzőre, amikor osztozik a násznép örömében, vagy arra az eseményre, amikor a tanítványok el akarják zavarni a kisgyermekeket, szelíden megáldja őket, vagy amikor megkérdezik, hogy kinek kell adót fizetni, kér egy pénzérmét. Nem a zsebéből vesz elő egy érmét, hanem attól kér, aki a kérdést felteszi, majd mondja a választ annak, akitől az érmét kapta: add meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené.
Ezért úgy gondolom, hogy a mindennapi életünkben nagyon hozzásegít (a sok szomorú, olykor sokkoló, tragikus hír és intézkedés közepett) következetesen figyelmet fordítani a humor által kínált jó életkedv megtartására.
Farsang van: nevess, szeress, hogy boldogabb ember légy!
Andorkó Attila, Kénos