‎„Mikor pedig látták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti a legjobban, meggyűlölik és jó szót sem bírnak hozzá szólani.” (1Móz 37,4)

Nem szeretném most a bibliai versben leírtak előzményeit és következményeit felvázolni, annál inkább a „jó szó” életünkben való szerepéről beszélni.

Szülő és gyermek vagyok egyszerre. Gyermekeim vagy szüleim jó szava gyógyír lelkemre. Van-e nekem jó szavam, ami hasonlóan érinti őket?

Ember vagyok. Embertársaim jó szava sok nehéz helyzeten átsegített. Tartogatok-e jó szavakat tarsolyomban, hogy szétoszthassam embertársaim között, amikor nekik van szükségük rá?

Isten gyermeke vagyok. Jó szavával tisztességre, becsületre, szeretetre hívja fel figyelmemet. Vannak-e jó szavaim, amelyek tisztességről, becsületről, szeretetről tanúskodnak?

Megtapasztalhattuk, hogy a „jó szónak” gyógyító hatása van. Jó szavaink legyenek gyógyír embertársaink számára, s közben gyógyuljon a mi lelkünk is!

 

Fazakas Lajos Levente, Bözöd