Tíz évvel ezelőtt, 2011-ben nagyon sokan még iskolások voltak, akik napjainkban a húszas éveik közepe felé járnak. Tíz évvel ezelőtt is csodaszép ősz volt, hulltak a falevelek, figyelhettük az elsárguló lombkoronák télbe vesző kegyeletteljes elmúlását. Akkor az, hogy mi lesz 10 év múlva, nagyon távolinak mutatkozott. Nagyon megfoghatatlannak, fényévekre levő víziónak tűnt. Azért hoztam fel példának, mert az érett felnőttek talán már megbékéltek az idő múlásával, ők már megtapasztalták, milyen egy 30 éve tartó barátság vagy egy 20 éve tartó házasság. Nekik nem kell arról mesélnünk mi, huszonévesek, hogy mit jelent 10 év egy ember életében.

Isteni időmértékben ez a pár év szinte észrevehetetlen, megfoghatatlan. Az isteni gondviselésben elenyésző és nem sokat jelentő periódus ez. Viszont emberi léptékben, olyan emberi léptékben, amely mindig az isteni léptékhez próbál igazodni, 10 év sok mindent tartogathat és jelenthet számunkra, főleg kereső és mindent megtapasztalni akaró fiatalokként, akik csak úgy elmerülnének az élet adta csodákban és ajándékokban engedve, hogy az ár vigyen magával, miközben az idő múlásáról megfeledkezünk.

Megállni, az időt megállítani? Nem lehet. Vegyük számba, hogy az utóbbi 10 évbe mi mindent tudtunk beleálmodni, és ebből mit tudtunk megvalósítani. Ne csak álmodjuk a jövőt, hanem legyünk ott a jelenben, éljük meg a pillanatot, töltsük ki a teret teljes lényünkkel, lelkünk fényével. Ha úgy érezzük, hogy az elmúlt időszakokban nem döntöttünk sok esetben a legjobban, megnyugtatlak, hogy ezután sem fogunk. Amit legbiztosabban tehetünk, az az, hogy legjobb belátásunk szerint éljük mindennapjainkat az Isten által teremtett csodálatos világban. Jobbá tehetjük a világot, szebbnek láthatjuk, beleálmodhatunk bármit. Ha úgy érezzük, hogy annyira pörög és magával sodor a lendülete, hogy nyugalom kéne, akkor egy-egy csendes pillanatunkban a falnak támaszkodva dúdolhatjuk a Daltutajok örökzöld slágerét, hogy „Nyugalom kéne, benned megnyugodni volna jó…”.

Nincs okunk aggódni az idő múlása miatt, inkább a gondviselésbe kapaszkodva feladatul tűzzük ki magunknak azt, hogy a következő 10 év alatt, amely most talán nem tűnik annyira elképzelhetetlennek, mint tinédzserként, próbáljunk meg ne csak beleálmodni nagyon sokat, hanem ott, ahol vagyunk, legyünk ott teljes mivoltunkban. Így élhetünk meg akár száz évet is, lélekben.

 

Szakács György

gyakorló teológiai hallgató, ODFIE