Kedves Istenem, Teremtőm, Megtartóm, Vigasztalóm, Barátom!
Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha írnék Neked egy levelet, amelyiket csak akkor bonthatnál fel amikor én már …….
Egy levelet, amelyben elmondanám, hogy mivé lett ez a világ, amelyről nagy munkád befejezésekor azt mondtad, hogy JÓ.
De ahogy mélyebben belegondoltam, rájöttem, hogy Te jól kiszúrtál velünk. Igen, Teremtőm, – mert Te csak egy laza keretet teremtettél, egy megvalósíthatósági előtanulmányt készítettél, amelyről hitted, hogy hosszútávon fenntartható lehet és a többit ránk bíztad. Hajtsátok uralmatok alá az eget és a földet és építsétek fel az Én országomat.
„Igazándiból” a nagy művet mi kezdtük el, mi építettük fel, le, keresztbe-kasul. Előtanulmányod alapján pályáztunk jobbra, balra, keletre, nyugatra, óceánon innen és óceánon túlra és ha nem csurrant, cseppent. És építeni kezdtünk hol futó homokra, hol kősziklára.
Volt, ami megmaradt, volt, ami romba dőlt, volt, amit mi döntöttünk le.
Volt épülő világodban amire büszkék voltunk, vagyunk, volt, aminek láttán szégyenkezve, pironkodva hajtottunk fejet.
Romba dőlő csuszatornyaink omladékán lázasan kerestük, hogy hol tévedtünk, ki a hibás, ki kell megigya a levét, ki viszi el a balhét.
És ebben a lázas bűnbak- keresésben az érdekes az, hogy néha-néha önmagunkra is mutogattunk, de legtöbbször a legkézenfekvőbb az volt, hogy TE VAGY A HIBÁS. – Mert elhagytál, mert elfordultál, mert nem segítettél. Hosszú volna fölsorolni a lajstromot, amikor Téged hoztunk ki balsorsunk egyedüli okozójának. Pedig lelkünk mélyén ott motoszkált a gondolat, hogy ez nem igaz, hiszen Te Mózestől Jézusig küldted embereidet, hogy vezessenek, tanítsanak éljenek és haljanak, ha kell értünk. És így van ez ma is. Mózesek és Jézusok élnek közöttünk, szólnak hozzánk, tanítanának, vezetnének csak mi már annyira emancipálódtunk, hogy minimum európai életrajz minták alapján tudni akarjuk, hogy ki fia-borja, honnan jött, ki küldte, mi a célja, mi a hátsó szándéka, stb.
Ha most valaki rám szólna, hogy fejezd be és ez parancs, – ennyit írnék: Így jártunk és így jártál Uram!
De mivel nem szól rám senki, mielőtt befejezném levelemet, még el szeretném mondani Neked, hogy Te is tudod, én is érzem, hiszem, hogy ez a világ még nem kész, ahhoz, hogy a Te országod és a mienk is lehessen, még annyi sok a tennivaló.
Ez a világ szép kell legyen, békés, boldog és lakható. Ezen a földön élnie kell az ég madarainak, föld és vizek állatainak és élnünk kell nekünk gyermekeidként.
Ha megalkottad az előtanulmányt és ránk bíztad a megvalósítást ne érd be ennyivel Istenem, Teremtőm, Megtartóm, Vigasztalóm, Barátom. Ha miattunk nem is, tekints fiainkra, leányainkra, unokáinkra, a holnapok népére.
Indulj el előttünk, szólíts nevünkön, hogy kövessünk, biztass, bátoríts és munkálkodj velünk, hogy épüljön fel a TE ORSZÁGOD !
maradok szívem utolsó dobbanásáig odaadó híved
Kotecz József
nyugdíjas unitárius lelkész