Nincs az az óceáni távolság,

Ami után ne találkozhatnánk.

Nincs az a profán, és nincs az a szent,

Nincs az a tiszta, és nincs az a szenny,

Az a mélység és az a magasság,

Az a biztos és az a talány,

Az az élet és az a halál,

Ami neked és nekem is nem lehet

Semmi más, mint életadó szerelem!

 

Ezért fáj a kietlenül kegyetlen jóság,

Mint sokszori rügyező, termést hozó ág,

Amiért semmiért egészen, a túlsó partra

Visszük a szerelmet batyuba varrva,

Visszük a fájdalmat, mint Jézus a keresztjét,

Böjti idő előtt lelkünknek ábeli rengetegjét.

 

Nincs az a semmi, és nincs az a minden,

Ami velünk vagy éppen nélkülünk,

Egy helyben topogva,

Jókedvű vagy éppen mogorva

Új s új lovassal vágtatna fától fáig

Évek után éveket álmodó nyoszolyán.

Szavak hínárjaival imádságba szövöm

A házasság hetét

És hónapját, évét, évtizedét.

 

Sándor Szilárd, Jobbágyfalva–Nyárádszereda